17. Bejegyzés - Október 12-e van. Már semmi sem jó, minden teljes egészében egy nyűglődés

Bence már jóval kevesebbet mozog ugyan, de azért még mindig ott van a szeren, a kevés térhez képest igenis produktív. Viszont ami engem illet, lassacskán már Bencénél is kevesebbet mozgok, mondhatni inaktív állapotba kerültem.

Ennek tetejében hajnali öt környékén menstruációs fájdalomhoz hasonló görcs fogott el, miközben egy korgó hashoz hasonlatos bugyogást is hallottam. A szokatlan jelenséget ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a fantáziádat megmozgatva a kisbabádat magzatvízben érzékelnéd fogat mosni.  

Robinak jeleztem is, hogy a biztonság kedvéért még ne induljon el dolgozni, várjuk ki mi lesz a vége. Ám miután hat óra környékén sem erősödött a kellemetlen érzés, egyedül hősködtem tovább. Robi munkába indult, nekem pedig sikerült visszaaludnom egy kicsit. 

Ébredéskor próbáltam valamelyest összeszedni magam és valami életet lehelni abba az óriási testbe, aminek belső zónájában egyre szűkösebb a hely. A tükörben barátkozni az elénk táruló látvánnyal, a kegyes hazugságok színjátéka, szemben a szókimondó valósággal. 

Nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek, mert egyszerre röhejes és riasztó a pocakomon ki nőtt pille vékony szőrszál, ami lassan harmonikus egyensúlyba kerül a korábban emlegetett fülcimpám szőrjelenségével. De mire is jó egy szemöldökcsipesz? Hálás köszönet a feltalálójának. Előtte hajtok fejet, amiért talán kevésbé tűnők, erősen Jetire hajazó csimpánznak.  

Ezzel azonban még mindig nincs vége, mert ország világ előtt kijelenthetem, hogy igen, nálam is bekövetkezett, nálam is megtörtént, avagy esetemben is megdőltek az illúziók…

Mindkét lábfejem, bokám bedagadt, bevizesedett, sőt, szinte egybeforr a lábszárammal és a látvány lassan minimum tizennyolcas karika.  

Szóval, akiben van egy kis együttérzés, az most biztosan nem kérdezné meg tőlem, hogy feszült vagy negatív vagyok-e. Persze kérlek szépen, lehet úgy is fogalmazni, hogy várakozó álláspontomban küzdök a túlélésért, ha ez ebben a formában konszolidáltabb. 

Uram teremtőm, októberben 20 fok fölé szökött a hőmérséklet. Őszi tavasszal pedig vagy a saját kertünkből, vagy bárhonnan és mindenhonnan, flex, fúrógép, fűnyíró, kalapács vegyes mixe borzolja a kedélyeket. 

Zaklatott, hisztis, amolyan kismamás lelkiállapotban hozzáteszem: az, hogy terhesnek lenni a világ legszebb dolga, szemenszedett hazugság. Az viszont való igaz, hogy meg kell ám dolgozni azért, hogy az élet legcsodálatosabb ajándéka a miénk legyen, nem pottyan az ölünkbe.