14. Bejegyzés - Te jó ég! Rémséges észrevételem, hogy szülés előtt pár héttel elkezdett megnőni az étvágyam, majd azzal együtt én is. Kérdem én, mondd miért?

Miért átkozott el és babrált ki velem a hormonális változás?  Mostanáig becsszóra, hogy türtőztettem magam, de egyszeriben minden igyekezetemnek vége szakadt. 

A konyhából jövök és arra ébredtem rá: a húgom tehet az egészről. Pár hete kezdődött, amikor hozott nekem mogyorós nápolyit… 😝 Eleinte óvatosan kerülgettem, elhitetve magammal, hogy egyáltalán nem nagy a kísértés. Gondoltam egy-két szem naponta, nemcsak nem árthat, de ugyebár a tiltott gyümölcs sem lesz édesebb… Nesze neked bölcs habzsolhatnék asszonyság. 

Egyszer csak elragadott valami óriási torkos borz és arra kényszerített, hogy zabáljam fel az egész nápolyit. Az elején még próbált visszarántani egy jóindulatú, gyönyörű szárnyú kisangyal, de a másik pillanatban legyőzött minden erkölcsöt a gonosz mostoha: CUKOR SOKK. 

Órákig szégyelltem magam, de aztán… Rövid időre visszatértem, amikor eszembe ötlött valami nagyon pozitív sugallat. Robi egyik biztató mondata ugrott be, valamelyik nap mondta nekem:  

„Kicsim, tisztellek, azért amit végig csinálsz terhesen. „ Meglepően jó hatással volt rám ez az átsuhanó gondolat, adott egy kis tartást és erőt. Kár, hogy azokban a pillanatokban totál feledésbe merült, amikor a nápolyit zabáltam fel. 

Természetesen legközelebb mindig mindennek tiszta lappal indulunk neki, egészen az újabb CTG vizsgálatig, ahol nincs mit tenni. Kötelező csokit enni és Colát inni, de ha már így alakult, akkor essünk is neki és lássuk, Bence mit produkál. 

Nos, annak ellenére, hogy az SZTK-ba menet, az autóban és várakozás közben a folyóson is mocorgások hadát észleltem, éles helyzetben kicsi fiúnk fogta magát és bealudt. Pocakom megmozgatására halványan rándult néhányat, majd ismét semmi. Megint akcióba lendültem, hiába. Egy- két hullámzó tánc végeztével, Bence ismét visszaaludt. Mondjuk, nem bánnám, ha születése után is ilyen jó alvó lenne, de akkor tartsuk is ehhez magunkat, benne vagyok.

Közben bevallom derekasan, hogy ezer más kérdés foglalkoztat. Olyan félelmek, kétségek gyötörnek, hogy képes vagyok egyik percről a másikra elsírni magam bármi miatt is. 

Minden közül a legrosszabb mégis az, hogy mostanság elkezdtek jelentkezni nálam a feszültség olyan formái, amik egyszerűen kiborítanak. De még mielőtt elkönyveltem volna magamban, hogy megőrültem, beleástam magam az internet közvélemény kutatásába. Megvilágosodásom tudatában azonosultam más kismamák hasonló kiborulásaival, avagy a hormonok aljas játékaival. 

Tehát ennek tudható be mindaz, ami az elmémben folyik, ergo nem megkattantam, hanem másképpen működöm. 

Avagy arra a szintre süllyedtem, amikor már zavar a tv, rádió, a hűtő zúgása, a padló recsegése, a csap csöpögése, vagy bármilyen zörgés. Röviden és tömören minden általános nesz felerősödik. Egyébként siralmas, hogy ilyen áron lesz jobb a hallásom, akár az éjszakai állatoknak vadászat közben. 

Amire egyébként alkalmatlan lennék, már annyira lassan mozgok és mindent is nehézkesen csinálok. A zokni és cipő felvétele például hosszabb rákészülés, a lábamról körmöt vágni pedig színtiszta művészet. 

Valljuk be, most vagyunk azon a mélységes ponton, amikor már csak azt szeretnénk, hogy termékenységünk felvirágozzon és átessünk a gyártási folyamat végén.