15. Bejegyzés - Összegyűjtöttem néhány olyan “kedvenc” kérdésemet, amelyek a terhességem alatt hangzottak el!

Tudtam volna nélkülözni valamennyit, mert úgy gondolom, hogy az ilyen és ehhez hasonló udvariasan hangzó, de valójában sértő, sőt egy érzékeny kismama számára igenis provokáló megnyilvánulások nem beszámítható következményekhez vezethetnek. 😀 Szeretném tehát felhívni minderre, azok figyelmét, akik vagy még nem voltak terhesek, vagy már voltak, de emlékeikben blokkolva, vagy törlődve lettek az azonosulásra képes receptorok. 

Lássuk tehát a medvét, avagy azokat a kérdőjeles top listásokat, melyeket én kaptam derült égből. Mellé rendelve a képzeletbeli válaszaimmal, amiket szívem szerint utólag már annyira odaböknék. Akkoriban azonban a hallottaktól egyszerűen arcomra fagyott a mosoly és megszólalni is alig bírtam rám egyáltalán nem jellemző módon. 😁

- Mennyit híztál? 

- Mi közöd hozzá? Egyáltalán hogy jut eszedbe ilyet kérdezni csak így kerek perec? Ennyire nagynak látsz, netán szerinted még nem vagyok elég nagy? Vagy csupán azért érdekel, mivel ha nálad többet híztam, akkor eldicsekedhetsz vele, hogy te bezzeg… Esetleg dietetikus vagy, személyi edző, vagy egyszerűen csak pofátlanul kíváncsi? 

- Alszol eleget? Addig aludd ki magad ameddig a baba meg nem születik. Utána úgysem lesz egy perc nyugtod. 

- Vau! Köszönöm a felemelő biztatást. Nincs is más hátra mintsem, hogy minden egyes délután alvásra kényszerítsem magamat, feltöltve a szundi energia raktárkészletem. Mehet egy fénykép is a közösségi oldalakra arcbőr, fizikum, hangulat régen VS most, avagy ez voltam egyszer mielőtt az lettem, amivé váltam. Bár te megmondtad előre című önismereti óra rendel. Netán ha mégis másképpen alakulna… Ha a pici átaludná, ne adj Isten az egész éjszakát, akkor tudok majd virrasztani is mellette. Hiszen annyira kipihent leszek, hála annak, hogy megfogadtam remek tanácsodat.

- Vizesedik már a lábad? 

- Én kérek elnézést, hogy nekem nem. De nyilván te leszel az első, akinek szólni fogok, ha annyira vizes leszek, hogy hozzám képest a kerti locsoló csak egy nedvesnek látszó vízpárologtató. 

- Addig mozdulj ki, amíg még tudsz, mert utána már nem lesz időd semmire.

- Ha esetleg mégis lesz időm valami másra is, akkor ígérem, hogy mélységesen szégyellni fogom magam, amiért sikerült esetleg a kakis pelenkán túl megtalálnom a kiskapukat. Remélem, nem fogod nagyon zokon venni, ha a lehetetlent további rekordkísérletek követik. Ismersz: szeretek a tűzzel játszani. 

Kicsit komolyabbra fordítva a szót, egyébként október 8-a van, ami azt jelenti, hogy alig maradt már hátra valami a SZÜLÉSIG. Azt hiszem, hogy még soha életemben nem voltam ilyen mértékben betojva…

Bár igazán akkor kezdtem remegni, mint a nyárfalevél, amikor szivárgás jeleit észleltem magamon. Ráadásul még az is kiderült, hogy Bence fejjel lefelé, szülésre váró pozícióban trónol. A pocakom már annyira feszült és húzott, mintha köveket varrtak volna bele, de szerencsére egyetlen drágakő kivételével nem volt ott senki más. Végül a szülésznő tanácsára a kórházban kötöttünk ki. A rutin ellenőrzés a biztonság kedvéért lezajlott. Mialatt az autóval csak tilosban tudtunk megállni, mert sehol máshol nem volt hely, két órán keresztül feküdtem CTG vizsgálaton, de a babánk úgy döntött, hogy még esze ágában sincs világra jönni. A túlélő show, idő előtt elmaradt.