26. Bejegyzés - Az angyalokba vetett őszinte hitem erősödő és gyengülő hullámzásban létezik ugyan, ám mindvégig töretlen

Holott velem is többször megtörténik, hogy elveszítem a kontrollt saját magam felett, pontosabban maradéktalanul távoznak belőlem és tőlem a pozitív gondolatra fogékony bárminemű képességek. Nemcsak sodródom az árral, de nem találom a helyemet sem. Elmegyek a segítő kezek mellett, ahelyett, hogy elfogadnám a kapaszkodót, inkább bezárkózom.

Szerencsére pár napos sebnyalogatás után, felállok és megyek tovább, csalódottan, megállíthatatlanul és elszántan. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy az angyalok emelnek fel a Földről és erőt adnak hozzá, hogy végigcsináljam mindazt,amibe belekezdtem és amiben valójában akkor is hiszek, ha rengeteg kudarc kíséri a célállomásig vezető utat. 

Halkan hozzáteszem, hogy egyébként eszemben sincs senkit sem meggyőzni az angyali energiákról és minden egyébről ami mögöttük áll, hiszen tudom, hogy a hitet nem lehet senkire sem erőltetni. Nos, nekem sem áll szándékomban, egyszerűen úgy érzem, hogy a mi történetünkhöz nagyon is hozzátartoznak ezek a láthatatlan lények, akiket gyakran fogok felhozni, tekintve, hogy tapinthatóan részesei voltak eddigi életünknek.

Mindent egybevetve arra szeretnék kilyukadni, hogy saját élményeim egyikét- másikét említem, nem fantáziálok, csak átélek, visszaidézek. Ha viszont ezzel bárki számára is tudok pluszt nyújtani, mert hasonlóan fantasztikus csodákat angyali kísérőjelenségekkel magyaráz, akkor már megérte számot vetnem egy megfogalmazhatatlan mesebeli világról. 

Számtalan történetet tudnék mesélni az angyalokról, mégsem tudnám egyszerűen megmagyarázni, hogy valójában mi váltotta ki belőlem az angyalokba vetett hitem és rajongásom. Egyszerűen csak magától jött. Eleinte megérzések és sugallatok formájában, aztán komolyabban kezdtem olvasni róluk. Arról milyen csodákra képesek és mennyire önzetlen szeretetet táplálnak azzal, hogy nem ítélkeznek, legyen bármiről is szó. 

Ehelyett utat mutatnak és vezető, segítő “kezet” nyújtanak, csupán észre kell őket venni és meg kell őket hallani. Nyilván nem mutatják meg magukat, nem hallatják hangjukat, ellenben olyan jeleket küldenek, amik nem kézzelfoghatóak, mégis megoldást kínálnak vele egy adott aktuális problémára. 

Nagyon fontos azonban, hogy ezeket a nem egyértelmű, gyakran rejtett jeleket nekünk kell meglátnunk. Legyen szó egy zenében felcsendülő mondatról, egy újságban olvasott üzenetről, feliratról, ami újra és újra szembe jön velünk. Esetleg felfigyelhetünk egy tévében látható képfoszlányra, Földön talált papír fecnire.  A lényeg mégis az, hogy a megoldás mindig előttünk hever: PONTOSAN AZ ORRUNK ELŐTT. Nem viccelek, tapasztalatból mondom, hogy ez rengeteg esetben velem is megtörtént.

 Nem beszélve azokról a furcsa sugallatokról, amikor utólag a homlokunkhoz csapunk és azt mondjuk: „Miért nem hallgattam a megérzésemre?” 

Mindent egybevetve azt kell mondjam, hogy valamiben, azaz bármiben is hinni, már maga a fél siker! 

Miután a szülés utáni depresszióm mélybe rántott, kézzelfogható segítségre és láthatatlan erőkre volt szükségem hozzá, hogy visszahozzam az életkedvemet. 

Első körben a szülésznőmet hívtam fel, akinek a mai napig végtelenül hálás vagyok. Az ő biztató és szívből jövő segítőkész hozzáállása elképesztően példaértékű volt számomra. Olyan löketet és tenni akarást alapozott meg bennem, aminek eredményeképpen kötöttem ki végül egy kineziológusnál. 

A nyílt beszélgetések, hihetetlen mértékben engedték távozni negatív energiáimat, gyógyító erőkre cserélve azokat, mintha testem rezdüléseiben olvastak volna. Ha ez mégsem lett volna elég, emellett az angyalok támogatását is folyamatosan éreztem, ahogyan minden alkalommal kihúznak a gödörből, nem engedik, hogy tovább zuhanjak. Egyik legkülönlegesebb beigazolódásom azzal kapcsolatban, hogy jó irányban haladok, gyakorta látott angyali áldásom, a szivárvány megjelenése volt. Feltűnt a kabátomon, a falon, egyszer még Bence babakocsiján is. 

Nyilvánvalóan ez utóbbin azért sem csodálkozom, mert egy angyalian csodálatos gyermek mellett, dögivel özönlenek a szárnyas lények…