1. Szösszenet - Nem tudom, Ti, hogy voltatok vele... A mi mesénk a mosógépről ìgy szólt...

Nàlunk a mosógép beindìtàsa maga volt a megtestesült szenzàció. Varàzslat övezte jelenséggé vàlt. Ha betettem egy adag ruhàt, Bence azon nyomban bàrmilyen jàtékot faképnél hagyott ... Sokàig semmi nem ért fel a mosógép dobjànak jàtékos pörgésével, a ruhàk habfürdős zumba tàncàról ne is beszéljünk.

Kicsi fiúnkat alig lehetett kicsalni a fürdőből, ha a szerkezet tette a dolgàt, ő csak forgatta a fejét és lement alfàba. Màr- màr el is kapta a gépszìj, îgyhàt ki kellett zökkenteni a szüntelen fejpörgésből, mielőtt beleszédül a folyamatba. De mossak vagy ne mossak? Ez itt a kérdés.
Bizony tudnom kellett a napi rutin megfelelő helyére beilleszteni a start gomb indìtàsàt, ha jót akartam...
Ha ugyanis a mosógép mosott, délutáni alvás vagy sétába indulás, mint olyan, szóba sem jöhetett.
Ráadàsul nemcsak a mosás, de minden velejáró hangeffekt, vagy mellé társuló tárgy is elnyerte a Grammy- díjat. Ergo a szennyes ruha tartó is természetesen imádott szoborrá lett emelve...
Ki hitte volna, hogy a hàztartási eszközökre ennyire fel lehet nézni?
Nos, én egy életre megtanultam. Köszönöm nekik a gyerekcsőszködést és azt a sok- sok öt percet.