23. Bejegyzés - Irány haza, kezdődjön a nagybetűs anyaság!

Kimerülten, bizonytalan léptekkel, de annál boldogabban vágjunk is bele a közepébe, annak áttekinthetetlen összevisszaságába, aminek elsődleges célja, hogy életben tartsuk a gyermekünket.😏

Természetesen minden kezdet nagyon nehéz, de egy kisbaba érkezése kiváltképpen egészen más univerzumba érkezés, ami semmivel sem hasonlítható össze. 

A szokatlan változások véget nem érő emésztési folyamatában óriási mankó egy hármasban töltött két hét otthon.

Ez az időszak arra elég, hogy az ember barátkozzon az anyaság felemelő, ugyanakkor elsőre igenis nagyon rémisztő gondolatával.

Még szinte felfoghatatlan, de máris egy teljesen más bolygón találjuk magunkat, melynek küszöbén megkezdődik AZ ÉLET A MI BABÁNKKAL. 

Naná, hogy már elsőre jön a felismerések sokasága, a kérdések hada, ami a mi esetünkben azzal indult, hogy a TEJÚTJA nem a nagykönyvben leírtakra hallgatott. 

Konkrétan, Bence hiába követelt repetát, a készletem hiányosnak bizonyult, vagyis be kellett vetnünk a B tervet: szoptatás és tápszer vegyesen. 

A védőnőnk közben támogatóan biztatott, hogy ne ijedjünk meg- bár ezen már rég túl voltam- minden baba tápszükséglete más és más. A mi kicsi fiúnk gyomra bizony olyan volt, mint egy feneketlen kút, tipikusan kezdett hasonlítani azokra a férfiakra, akikhez a hasukon keresztül vezet az út. Bár alapvetően nyugodt baba volt, kivéve, ha megéhezett: akkor elszabadult a pokol. Olyankor gyorsan kellett cselekedni! Ha kicsit is megvárattuk, nyomban elveszítette a türelmét és torka szakadtából ordítani kezdett. 

Ergo gyorsan rákellett jönnünk, hogy étkezés előtt tisztába tenni, több mint nem jó ötlet, kizárt, hogy legyen benne köszönet. Márpedig ha nem akarunk egy önkényuralomra törő bébi szigor előtt fejet hajtani, jobban járunk, ha fürdetés és pelenkázás előtt adunk neki enni. 

Előbbi esetben visít és mindenkit lepisil, aki útjába kerül, utóbbi alkalmazásban viszont kezes bárányként tűr és érdektelen nézelődéssel bámészkodik. 

Ezen túlmenően az a nagyon fontos tény, amit azonnal kijelenthetek, hogy terhességem folyamán a babával való időbeosztás cincálgatása csak elméletben működött. 

Csodálatos eszmefuttatásokat gyártottam arról, hogy talán egy közös napunk lehet eredményes és kitűnően megállja majd a helyét, amellett, hogy kőkeményen következetes leszek mindenben. Megállom majd, hogy amikor sír, nem veszem ki az ágyból, mert nyilván megmarad majd egy helyben…

Egyszerűen csak mellé ülök, így azonnal megnyugszik attól, hogy a hátát és a hasát simogatom. Nem beszélve arról a kezdeményezésről, hogy pihenőszéket veszek, ami lehetővé teszi, hogy a babát vigyem magammal és végezzem a mindennapos tevékenységeket. 

Én csacsi, azt gondoltam, hogy nálam kiegyensúlyozottabb és hatékonyabb anyuka nem is lesz a világon!

Kezdjem sorolni, hogy a tökéletesen zökkenőmentes baba-mama programból mi valósult meg? 

Megnyugtatok mindenkit, hogy egyáltalán semmi, az ég egy adta világon…