8. Bejegyzés - Hét éves lett a keresztlányom, ami bizony tagadhatatlanul kiváltott belőlem egyfajta visszaemlékezős nosztalgiát

Az viszont tény, hogy ha egy terhes nő számot vet, abból mindig valami könnyes dráma fog kisülni… Emlékszem az első pillanatra, amikor ama kicsi lány először meresztgette rám szép barna szemeit, csöppségként tanulmányozta az arcom, azzal a megmásíthatatlan kisbaba világszemlélettel! Márpedig egy kisbaba tekintetben az élet bölcsessége teljességgel benne van.
Miközben nagyon érdekes, hogy a picik beszéd nélkül is megfigyelhetően reagálnak különféle hangulatváltozásainkra. Olyankor nem tudjuk nem észrevenni magunkat, hiszen pont olyanok, mint a korholó szülők, vagy akár a tibeti bölcsek. Még véletlenül se becsüljük őket alá és gondoljuk azt, hogy ők semmit sem értenek a világból. Hiszen nemcsak rezdüléseink pozitív és negatív töltetét észlelik, hanem érezhető figyelmük mélyreható ereje és intelmük súlya.  Nos, keresztlányom mára felülmúlta csecsemői látókörét. Értelmes kislánnyá cseperedve pedig már jó előre tisztában van vele, hogy mik is a kitételei úton lévő unokatestvérével, Bencével szemben. Az első és legfontosabb, hogy mindenekelőtt megígértette velem, hogy „soha, de soha nem engedem, hogy a játékait elvegye, vagy szétrombolja.”

Komplett baba komplexumának ugyanis számára eszmei értéke van, hiszen van közte minden, ami szem szájnak ingere. Konkrétan, amiről beszélek az maga a megtestesült Barbie rózsadomb, avagy egy kartondobozból épített többszintes bámulatos házikó. Benne nappali, konyha, fürdőszoba, bebútorozva, berendezve, felszerelve. Arról meg ne is beszéljünk, hogy Barbie mekkora ruhatárral villoghat, mellé számtalan mennyiségű cipővel és fülbevalóval. De tegyük is félre ezt a habos babos rózsaszín álomvilágot és érkezzünk vissza a Földi halandókhoz.  

Visszatérve keresztlányomra, igazán büszke vagyok rá! Érzékeny, okos kislány, tele ötletekkel, fantáziával, emberséggel és őszinte empátiával. Igazi gyerek, aki nem kombinál annyit, nem próbál a dolgok mögé látni, nem keresi semmiben a miérteket. Nem gondolja át százszor minden lépését és nem szégyenkezik érzéseinek felszínre törésekor. 

Még most is megmosolyogtat, amikor egyszerűen felhívott telefonon és közölte, hogy azért keres mert hiányzom neki és szeretne velem egy-két dolgot tisztázni! 

Felhívta rá a figyelmemet, hogy amint Bence megszületik, úgy a kórházban tett látogatásakor, szeretné kézbe venni! Megnyugtatott, hogy ne „izguljak” mert már volt a kezében csecsemő!

De felajánlotta a segítségét Bence gondozásában is. Bizony ám. Mert ez a kislány igenis tudja, hogy mi fán terem a cseresznye! Tisztában van a pelenkázással, fürdetéssel, popsi kenőcs milyenségével és mennyiségével. Vagyis tudatta velem, hogy nekem nem kell kétségbe esnem, mert ő mindenben segít. 

Na de, keresztfiam szintén igazi egyéniség, akinek megmagyarázhatatlan spirituális képességeire több ízben fény derült. Amikor babaként rendszeresen nézett és mosolygott látszólag a semmibe, valójában kezdettől fogva láthatta az őrangyalait. Több ízben történt meg az is, hogy terhes nők pocakjára mutatva minden kétséget kizáróan megmondta, hogy az illető fiú vagy lány gyermeket hordoz a szíve alatt. Kísérteties jóslata alól én sem voltam kivétel. Egy alkalommal nagy örömmel üdvözölt és rám mosolyogva a pocakomra bökött, aztán határozottan kijelentette, hogy „fiú. „

Lám a szimata nem csalt, talált, süllyedt. Csak tudnám miért vártam az ultrahang eredményére annyit, amikor egy tévedhetetlen röntgen szem azonnal betalált.