5. Szösszenet - Komolyan mindig a játszón kötünk ki?

A játszótér mindenkinek mást jelent.

Van akinek a kötelező rossz, másnak anyaként az egyetlen szocializálódása és kikapcsolódása.
Egyikünk úgy éli meg, hogy lapos kúszásban próbálja kikerülni azokon a napokon amikor már végképp nem vágyik újabb locsi- fecsi, mintha ismerkednénk sablonra. 😂A háta közepére sem kíván bosszankodást a homokos göncök miatt, vagy a sáros homoksüti morzsáiból a sokadik újjlenyomatot. Viszont egyeseknél a Peppa malac életérzés sem probléma, sőt, minél nagyobb nyoma van annak a híres - neves közösségi térnek, annál emészthetőbb. 🧐😲
Egy biztos: a gyerekeink annyira imádják a játszóteret, hogy nekünk így, vagy úgy, de igába kell hajtanunk a fejünket. 😁
Ráadásul közben látható a személyiségbeli változásuk minden foka. Bence kezdetben akkor érezte jól a játszón magát ha majdnem üres volt.
Ma már kikéri magának ha senki nincs ott. Szerinte üresen nem buli az egész, anya szerint viszont ott kezdődik a banzáj. Az viszont elképeszt, hogy a gyerekek játszó radara milyen jól működik. Olyan nincs, hogy nem veszik észre a hintát, csúszdát, homokozót! Kizárt...
Ha már aztán végképp besokalltunk, akkor minden program végére jöhet szóba a játszó. Azzal zárni jó végszó, de azzal indítani egy nap bezárása. Hiszen még olyan ízű fagyit sem kevertek, ami onnan a kapuig vezet... Tanfolyamon kéne oktatni: hogyan csald haza a gyereket jàtszóról balhé mentesen. 🙃