37. Bejegyzés - A hozzátáplálás anyaként, egyenlő a mosás újratervezésével

Nagy lépés a baba életében, de legalább annyira az anyáéban is. 

Szerintem egyáltalán nem olyan egyszerű, kézenfekvő és főleg nem kötelező olyan mértékben lelkesedni érte minden esetben, mint ahogy azt egyesek sugallják. Elhiszem, hogy van, akinél olyan egyszerűen megy, mint a karikacsapás, legalábbis a szuper anyukáknál biztosan. De mivel az nem én vagyok, értelemszerűen a hozzátáplálás sem jött ki a könyökömön. 

Először is volt bennem lelkesedés, még mielőtt azt hinnétek, hogy a hozzáállásom nem stimmelt, mint úgy általában más dolgoknál. 😉

Utánanéztem mit hogyan szükségeltetik csinálni, plusz felraktam a hűtőre a hozzátáplálásról szóló táblázatot, amit még a védőnőtől kaptam. Szóval teljesen úgy tűnt, miután végül beszereztük a bot mixert is, mert még soha sem volt egymással dolgunk, hogy értek hozzá. 

Ám mielőtt még bármilyen spéci, legalapvetőbb masinát összeraktam volna nagy szitkozódások közepette, mert tuti, hogy elbénáztam volna vele egy darabig, elszaladtam egy üveges bébiételért. 

Végül, ne kérdezzétek, hogy miért, de a sütőtökös almára esett a választásom. Talán mert olyan egészségtudatosan hangzik és gondoltam, hogy a helyeslő tekintetek miatt is illik az almával kezdeni, de nyilván egy normális almareszelőm sem volt a háznál. 

Egyébként is annyira spontán a fejembe vettem, mint úgy általában sok mindent, hogy most vagy soha… 

Miután pedig több mondatban körül írtam a semmit nektek, a lényeg az, hogy levettem a polcról az üveget és kész, semmi házi tündér feeling nem volt bennem. 

Biz Isten, hogy ettől függetlenül nagyon izgultunk, hogy Bence mit szól egyáltalán hozzá? Arcon köp majd, esetleg egy szuszra megeszik az egész üveggel belőle. Mondjuk ebben az esetben biztosan a következő agymenésem az lett volna, hogy nem eszik eleget szegény gyerek, ezért már annyira kivolt éhezve valami másra. Mit neki tápszer, vagy anyatej maradvány.  😂

Tehát felvettem a legszebb otthoni göncöm, mint ez utólag videón visszanézve a jelenetet számomra is kiderült, ám véletlenül sem akasztottam a nyakamba partedlit… Lényeg, hogy a szám kivolt rúzsozva és valószínűleg körmösnél is egy hete járhattam, így minden egyben volt hozzá, hogy jól mutassak nyakig sütőtökben úszva is. Micsoda lényegtelen kérdések akkor, amikor a gyerekünk először emeli a szájához a kanalat, tudom én. 

Vagyis megtörtént, eljött a nagy nap. Egyébként nagyon érdekes volt az, ahogyan Bencét igazán foglalkoztatta, hogy mi fog következni. Felfedezően vizsgálta az új táplálékot, mind küllemében, mind pedig halmazállapotában.  Kezdetben minden falatnál döbbenten nézett rám, mintha azt kérdezné: „Ha téged ez ennyire boldoggá tesz, akkor miért nem eszed meg te?” 

A végeredmény aztán négy kanál tartalmának elfogyasztása volt, folyékonyságát és fogékonyságát tekintve egyenlő arányban. Hozzáteszem, hogy engem is meglepett, hogy Bence mennyire merészen evett. Kis kezecskéivel a műanyag kanalat húzogatta a szájához, majd amikor már nem kért többet, határozottan tolta el magától. Azt kell, mondjam, hogy számomra az első hozzátáplálós élmény pozitívan sült el. Ámultam- bámultam, szurkoltam és közben jót szórakoztam az egész újdonságán. 

A lelkem mélyén tudtam, hogy azért ebben nemcsak ennyi lesz és messzemenő következtetéseket sem vonhatok le egyetlen alkalomból. Nem szaladtam vissza a Rossmannba több üveg utánpótlásért azonnal, később pedig már nem volt rá szükség. Mondhatni ugyanis nem volt új a nap alatt, ergo legközelebb Bence már lesütött szemmel küldött melegebb éghajlatra a pürémmel együtt. 

Később biztosan visszatérek még a részletekre, ahogyan a történet hozza, de mindent összefoglalóan, Bence nem evett meg akármilyen bébi ételt. 

Törtem magam otthon, mint egy buzgó Mócsing. Kotyvasztottam olyat is, amit magam sem ennék meg, de annyira dicsérték milyen jó is lesz az, hogy bedőltem. A zöldséges mixek egyáltalán nem jöttek be Bencének, hiába szerencsétlenkedtem a boszorkánykonyhámmal. 

Később a Rossmannba vettem az irányt és bepakoltam kipróbálásra egy- két üveges baby ételt, de ezúttal mindent megkóstoltam én is, hogy meggyőződjek róla, mit rakok a gyerek elé. Hát, őszintén szólva, akkor mindent megértettem. 😨

Bencének volt egy kedvence az őszibarackos maracuja joghurtos nasi, az egyetlen volt amit mindig szívesen fogadott. Minden másból ímmel-ámmal eszegetett, láthatóan inkább a gyümölcsös íz jött be neki. Természetesen tudtam, hogy MÁSOKNÁL ellenben a látványkonyhán minden lecsúszik, nem kérdés, hogy még a töltött káposzta is, na persze elméletben. 💬☝

Láttam olyat, amikor a gyerek savanyú uborkát szopogatott és imádta a spenótot, meg a sárgarépa pürét. Szerintem előbb kaptam volna siker sokkot, ha Bence is efféle ínyenc lett volna, mintha egyszerűen csak válogatós. 

Magamból indultam ki és megpróbáltam az ő szemével megkóstolni egy zöldségpürét, aztán inkább gyorsan leöblítettem egy jó kávéval. 

Ha bölcs akarnék lenni, csak annyit fűznék hozzá, hogy mindennek eljön a maga  ideje. Annyira jól hangzó sablon, de talán nem kevés igazság is van benne, meg kell hagyni.