39. Bejegyzés - Te is gondolkodtál már rajta?

Mennyivel jelentőségteljesebb lesz a szabadidő értéke és minőségi eltöltése, akkor, ha egy napon gyermeked lesz. Elképesztő különbségek érzékelhetőek, korábban természetesnek vélt tevékenységek és szülőként űzött bármilyen kikapcsolódás, akár egy rövidke én idő között. 

Valójában pozitív lélekútvesztőkben keressük a miérteket és találunk el újra és újra önmagunkhoz. Nyugi, nem megyek át pszichológiai elemzésekbe, eszem ágában sincs elhitetni veletek, hogy mindent tisztán látok, erről szó sincs. 

Pusztán nehezen emészthető, hogy a napok mennyire elképesztően gyorsan repülnek tova, amit bár lehetne nem tudomásul venni, de mégsem lehet. Konkrétan a havonta történő védőnői látogatások ismétlődése biztosan emlékeztet rá, hogy megint mennyi idő telt el. 

Vagyis ha te is azt érzed, hogy mindeközben a fontossági sorrend változása gyakran frusztrál… Megnyugtatlak, hogy a tudattól én is  kifutnék a világból bármilyen más, még fel nem fedezett bolygóra néhány napra töltődni… Tudom miről beszélsz. 

Nem tagadom, hogy nagyon jó lenne időnként nyomni egy gombot és megállni a napi rohanásban, azonnal megszökni a taposó malomból…

Bizony anyaként és apaként minden életszakasznak megvannak a maga kihívásai, ráadásul  szülőnek lenni már eleve kemény meló.

Az én fejfájásom Bence szeparációs szorongásának túlélése volt, ami valójában egy lehetetlen feladat kezelhetetlenségét foglalta magába.

Olykor- olykor a szinte megállás nélküli- kivéve, ha véletlenül elaludt- sírós bömbölést jelentette az állandó ringatásért, ölben és kézben tartásért és úgy általában bármiféle testi kontaktért. Mindezt viccen kívül, a szó szoros értelmében értsd bizonyos időszakokban napokig.  A mi esetünkben a folyamat menete abban nyilvánult meg, hogy amint Bence látóköréből röpke pillanatra is eltűntem, ott vége volt a világnak. 

Noha nem kellett messzire mennem, elég volt egy zuhanyzás, ebéd melegítés, gyors vécézés, kávé készítés, avagy semmi extra nem történt, csupán a lét volt a tét. 😁💪

Nyilván mindent elkövettem, hogy a mi sportos testalkatú, erős akaratú parancsnokunkat előtérbe helyezzem, amennyire csak lehetett, de Istenem, azért 24 órában akadt más dolgom is, jól sejtitek. 

Még ha nem is tudtam sok időt fordítani a házimunkára, azért egy középfokú rendre és egy általános higiéniára szükségem volt, ez nem kérdés. 

Ergo ügyeltem rá, hogy a lakásban fent legyen tartva egy alaprend, néhány centinél alacsonyabban álljon a por, sőt még a porszívózás se menjen át totál ismeretlen fogalomba. Tudjunk felvenni tiszta ruhát, ami netán nem úgy néz ki, mintha a tehén szájából húztuk volna ki. 

De a jó hír az, hogy a káoszban valahol mégiscsak tudtam hol a helyem és hová tartozom. A forgatag kellős közepén voltak jobb napok, amikor elfogadtam, hogy képtelenség és felesleges mindennek megfelelni. Amúgy sem lesz soha minden tökéletes. 

Tulajdonképpen az élet egy küzdelmes követelőzés és egy provokáló megfelelni akarás, aztán tessék… 

Semmi értelme, ha a jelent, az itt és most nem tudjuk élvezni, márpedig sokszor járunk hasonló cipőben, valljuk be őszintén. Viszont azt gondolom, hogy törekedni valamire, ami számunkra egyenlő a lehetetlennel, már fél siker. 

Anyának lenni pedig minden körülmények között hatalmas büszkeség, hála és kiváltság. Nem kell önmagadat megtagadnod, inkább önmagadból adnod amennyi jólesően belefér. 💗

De, hogy mindeközben hányadán is álltunk a mi Bence fiúnkkal? 

Nos, mindig tartogatott meglepetéseket, tekintve, hogy igazán nagy figura hírében állt kezdettől fogva. Kitartó és céltudatos baba volt, aki nemcsak a felüléseket, hasra és oldalra fordulásokat csinálta elszántan. Fáradhatatlanul emelte a fejét és kapaszkodott tárgyakba, legyen az anya haja, vagy anya nyaklánca.🙋

És akkor még nem is említettük a ruhából szabaduló művész képességét, leginkább a zokni terén nem ismert kíméletességet, csak a csupasz lábfej volt számára elfogadható. 

Na, hiszen, amikor életében először- ki gondolta volna négy hónaposan-fodrászhoz vittük, bezzeg imádta, hogy körül zsongták. Persze a menő frizuráért ugyan meg kellett dolgoznia, azért minket is meglepett mennyire higgadtan viselkedett… 

Hozzáteszem, hogy először és utoljára. 👪