4. Szösszenet - Soha ne mondd, hogy soha...

Emlékszem, hogy terhesen mennyire eszméletlenül kibukott belőlem is a fészeképìtő ösztön.

Ha anyagilag el lettünk volna eresztve, biztos vagyok benne, hogy egy csomó felesleges vackot megvásároltam volna buzgóságtól hevülten. Igy viszont szó sem volt róla, hogy ész nélkül cukiságokat szereztem volna be, elhitetve magammal, hogy jól végeztem dolgom...
Azért kezdő szülőként, tapasztalat nélkül, a fontossági sorrend csupán feltételezés, nem szent ìrás.
Nos, a babakocsi és a babaágy, illetve egyéb jótanácsokkal fűtött beszereznivalók után, úgy hittük, nincs másra szükségünk. A pihenöszék, mint olyan, nem élvezett nagy prioritást. Zenélő, masszírozó, hintáztató, esetleg pihe- puha plüssökkel elkápráztató dőzsölés amúgy sem jöhetett szóba. Azért végül mégis egy 2500 Ft - os, használt chicco pihenőszékre bólintottunk rá, hogy " legyen, de minek?"
Ám azt kell mondjam, hogy nagyot tévedtünk...
Bence ugyanis egyenesen imádta, én meg azóta is tartozom egy vallomással. Az egyik leghasznosabb szuper egekig magasztalás volt az életünkben.
Bence szeretett benne aludni, nézelődni, sírni és mosolyogni, kuncogni, gügyögni, egyszóval létezni.
Nyilván a kézben paskolásban és altatásban mi voltunk a vilàgsztárok, ki más. Viszont legalább a pihenöszék hozzánk volt fogható, minket helyettesített. Annak aki filózik rajta, talán megadom a végső lökést azzal, hogy csak ajánlani tudom.😁 Nekünk ott volt a szeren, teljes mértékben. 🙏