33. Bejegyzés - Bencével átestünk egy újabb otthon töltött taknyos, gyengélkedő, betegeskedős napon

Nem volt erőnk kimozdulni és szerencsére nem is kellett. Robi bevállalt egy újabb „bevásárló körutat”, hogy a klasszikust idézzem.  Az egész rémtörténet egyébként onnan ered, hogy minden olyan alkalmat, amikor közérttel érintkezik, eszelős szivatásként él meg. Már nekem fáj, hogy mennyire, de mennyire nem szeret vásárolni. Nem mintha én egy bevásárlókocsi virtuóz lennék, vagy egy plázákat járó mániás… Ám mindaz, ahogyan Robi reagálja le a vásárlás legkisebb mértékét is, az én ingerküszöbömet meg sem közelíti. Magyarán ennyire frusztráltan, önfeláldozóan megtenni valamit, amit világ életedben borzalmasan utáltál, már majdnem hősies tettnek minősül. 

Főleg olyankor becsülendő, ha neki köszönhetően megtehettük, élen a babánkkal, hogy két napig otthon lábadozzunk. Nem kellett elrohannunk WC papírért, vagy papírzsebkendőért, pótolva lettek eme ipari mennyiségben elhasznált nélkülözhetetlen, mindennapi betevők. 

Mindenesetre arra már régen ráébredtem, hogy amint az embernek babája lesz, két dolog biztos. Az egyik, hogy gyorsan telik az idő, a másik pedig, hogy valami egészen biztosan elfogy…

Ha más nem, akkor a pelenka vagy a popsi törlő folyamatosan megtréfál minket, ahányszor villámtempóban tűnik el a szemünk elől egy-egy csomaggal, pedig úgy emlékeztünk, hogy tele vagyunk vele…   

Nagyjából ugyanígy szívódik fel észrevétlenül a baba víz, Mecsek baby tea, nyilvánvalóan soha sem egy hullámhosszon a mosószerrel és az öblítővel.

A két utóbbi meg aztán végképp elpárolog a műanyag flakonból, mintha soha nem lett volna, pedig biztosak voltunk benne, hogy talán a napokban vettük.  

Szóval, igen, vannak itt „gondok bőven”, de ha van megoldás, akkor miért ne könnyítenénk egy kicsit az életünkön? 

És itt jött képbe az online bevásárlás, ami már jó ideje terítéken volt, de valamiért nem tudtam komolyan venni, túl egyszerűnek tűnt… 

Rögtön rosszra gondoltam, ismerve a mi formánkat, számítottam valamiféle nem várt fordulatra. Mindenre felkészültem, de semmiképpen sem arra, hogy miután a neten online kiválasztottuk a szükséges dolgokat, az otthonunkba szállítják és kész. Miközben rengeteg elvesztegetett időt és fáradozást megspórolunk vele, a bevásárlás nagyjából a kaputól az ajtóig tíz perc, plusz a hűtőbe rámolás sem sokkal több. 

Hangsúlyozom, hogy azokhoz szólok, akik hozzánk hasonlóan nem élvezettel, családi program keretében mennek nagy bevásárlásra, hanem a legkisebb elégedettség nélkül teszik… 

Azért azt tudatosítsuk magunkban, hogy mások válogatják helyettünk az almát és társait… Szóval, ha esetleg valakit ennek ténye elrémiszt, akkor annak semmiképpen sem ajánlom a házhozszállítást. 

Mi a CBA prímával indítottunk, bár mostanság már az Alditól rendelünk élelmiszert. Ha valami nincs, akkor felhívnak, eldönthetjük, hogy választunk-e helyette mást, illetve előfordul, hogy a bevásárlás nem a kért idősávban érkezik, késik, netán korábban is tud jönni. Olyankor is jelzik előre, hogy nem tudják teljesíteni az idősávot.

Összességében mi elégedettek vagyunk, nem volt még olyan gond, ami arra késztetett volna minket, hogy személyesen intézzük a heti nagy bevásárlást. Azt kapjuk, amit választottunk, a zöldségek, gyümölcsök alapvetően szépek, mintha én szedtem volna a kosárba. Nagyon ritkán fordult elő olyan, hogy lejárt sajtot kaptunk, vagy az alma között volt egy- két ütődött darab, de tényleg nem jellemző. Lejárt termék esetén egyébként is visszafizetik az árát, szóval nincs vele veszteség, csupán jelezni kell még aznap az érkező áru minőségi hibáját. 

Na, de még mielőtt bárki azt hinné, hogy ódákat zengek az online vásárlásról, szó sincs róla. Mindössze arra gondoltam, talán valakinek hasznos lehet az információ, közben viszont meg szerettem volna osztani a tapasztalataimat is.  Nem utolsó sorban arra próbáltam utalni, hogy nekünk ez IGY MŰKÖDŐKÉPES ÉS JÓ, akkor is, ha ez netán manapság nem trendi. 

Végül visszakanyarodva a nyavalyás náthához, Bence aktuális védőoltása ebből kifolyólag halasztódott. Ennek ellenére a háziorvosi rendelés befejezése előtt tíz perccel mégis rémülten futottunk be vele, még az sem számított, hogy csúnyán néztek ránk a bejelentkezésnél…

Torkaszakadtából sírt, a feje elvörösödött, hörögni kezdett és úgy tűnt, nehezen kap levegőt. 

Szerencsére nem volt semmi komoly baj, egyszerű orrdugulásról volt szó, az orrporszívó ellenére is jelentős orrváladék képében. 

Légzéskönnyítő cseppet írtak fel, emellett pedig azt a hasznos tanácsot kaptuk, hogy hasonló esetben mit tegyünk. Avagy Bencét fordítsuk a hasára és veregessük meg a hátát, amolyan „emberesen”. 

Semmi abszurdra nem kell gondolni, valójában egy határozott paskolás is megteszi, kiegészítve a cseppekkel, amit mi mindig étkezés előtt vetettünk be, teába keverve. 

A trükk abban rejlett, hogy Bence éhesen volt hajlandó meginni… 

Módszerek és hatékonyságok széles tárházában, határ a csillagos ég, nincs egyformán jól bevált recept. Teljesen egyetértek veled, ha most ezt gondolod.