11. Szösszenet - A mi kis kommandósunk

 Az ember azt hinné, hogy csak akció filmekben láthat félelmetes mutatványokat, mígnem megszületik a gyermeke.😲 Azt kell mondjam, hogyha akkor nem alakul ki egy szülőnél a jó lélekjelenlét akkor talán el kell engednie.😁

A legjobb példa erre mondjuk lehetnék akár én is...
Szóval inkább nem is lapítok tovább, mert sajnos vannak tanúim rá a régmúltból, kár lenne szépíteni a dolgokat. 👀
Nos, fiatalságom hajdanán finoman szólva is az a bamba, magában ábrándozó kislány voltam a javából.
Az iskolapadban is mindenen járt az eszem, csak a tananyagon nem. Egyszóval cserfes, nagyszájú hírében álltam, de az biztos, hogy az én agyam nem volt szivacs, a reflexeim pedig folyamatosan cserben hagytak az életem bármely területén. 🙄😪
Fizikálisan bírtam a tempót, talán még szorgalmas is voltam, de a logika és a gyors kapcsolás, attól féltem nem könyörülnek meg rajtam. Aztán amint anya lettem, valami megváltozott, kibújt a szög a zsákból. Bence mellett kifejlődött bennem az az éber lény, akinek hátul is van szeme. Nemcsak néhány poharat kaptam el röptében, de azzal együtt gyakran Bencét is. 😇👿
Ráadàsul gondolatban néhány hosszal mindig előbb kellett járnom nála. Mi tagadás a kúszás- mászás időszakában, fogalmam sem volt róla, hogy a java csak ezután jön. Bence egyébként nagyon élvezte az olyasfajta kihìvásokat, amikor egy tárgy megszerzése lebegett a szeme előtt. Szerintem lelkesen indult volna neki akárhány hossz mászásának, egyenlőre még vízszintesen. 👣👣
Azért mindenkit megnyugtatnék, hogy mi nem voltunk azok a tudatos szülők akik addig nem nyugszanak amig a gyerek minden mozgást el nem sajátít.🤓
Egyszerűen mókás játék volt részünkről az, ami Bencének nem esett nehezére, vagyis szívesen részt vett benne. 👶
Ellenben voltak olyan funkciók is amikben már akkor sem jeleskedett, ezért erőltetni csacskaság lett volna. Szóval inkább vártunk... Van amire a mai napig hiába...😂