57. Bejegyzés - Aki egy kisgyermek álmát megzavarja, tuti biztos, hogy az életével játszik...

Az esetek túlnyomó többségében, egész egyszerűen azt tanácsolom: meneküljön…
Tudvalevő alapintelligencia ugyanis, hogy egy anyában gyilkos ösztönöket ébreszt az alvó gyereke körül szentségtörő Family Frost, Hulladékfelvásárló és társai. Ez nyilvánvaló tény, nem pedig megkérdőjelezhető állapot. Bár fogalmam sincs róla, hogy alapvetően hogyan képesek erős állati szaglással érzékelni vagy kifigyelni, hogy hol alszanak a kicsik, viszont TUDJÁK. 👀👽 Pszichoszomatikus, üldözési mániában szenvedni valami hasonló lehet, de adhatnánk neki bármilyen ma divatos figyelemfelkeltő elnevezést, a fantáziátokra bízom. Mindenesetre én tiszta szívből utáltam azt a zenélő masinát, aki amúgy nem tudott olyat tenni, amiért a gyerekek ne imádnák. Azt is tudom jól, hogy a munkáját végzi, ám véleményem szerint állandó jelleggel rosszkor és rossz helyen. Külön kérném, hogy minimum egyeztessen velem időpontot, a hulladékfelvásárlóval egyetemben, mert egyszerűen követhetetlen az érkezése.😅 Bocsi.
Na, de ha még csak ettől fájt volna a fejem, akkor akár piti semmiségről is beszélhetnénk ahhoz képest, hogy…
A Pálmát messze az erős agyvérzés serkentő, kertben lehorgonyzó asztalosműhely vitte el, ami eleve megalapozta, hogy fokozottan kihozza belőlem az emberhúsra éhes anyatigrist.

Ráadásul állandó volt és örökzöld, mondhatni az őrültek háza dobogósa!
Nem csoda, hogy ezek után én csodálkoztam rajta a legjobban, amikor a későbbiek folyamán Pumukli meséjét nem tettem végleg tiltólistára, ehelyett még Bencével is megismertettem. Mentségére szóljon, hogy Éder bácsi egy igazán buzgó mócsing asztalosmester figura megtestesítője volt. Jól kezelte annak az agyament vörös hajú koboldnak a csínytevéseit, akit én az ő helyében már több ízben kipenderítettem volna, mint "szacskát marni". Valójában tényleg jó fej volt, végtelen türelemmel megáldva. Ehhez képest kedvenc sógorom empatikus képessége egy orángután színvonalát sem közelítette meg, a munkamoráljáról és annak minőségéről már inkább ne is beszéljünk. Tényleg kár volt erőltetnie az asztaloskodást, mert sem tehetsége, sem kitartása nem volt hozzá, ami mondjuk ki, hogy a tárgyhoz nem tartozik, de nagyon igaz.  Ámbár addig is, amíg erre magától is rájött volna, élhettünk volna normális életet, amibe nem csúfít bele napi szinten.  Egy másik hobby űző helyszín létesítésével, visszakaphattuk volna a mi kicsi fiúnk kiérdemelt zavartalan délutáni sziesztáját. Elvégre egy kisbabának alanyi joga a pihenés és kész, pont, nincs is ezen mit ragozni. Az, aki járt már hasonló cipőben, pontosan tudja miről van szó. Ellenkező esetben nem vagyok hajlandó elfogadni semmilyen okoskodást, a tárgyalást berekesztem. 😐😏
Inkább evezzünk más vizekre, mesélek arról, miután kihisztiztem magam, hogy úgy egyébként mik is történtek velünk.
Elérkeztünk a következő mérföldkőhöz is, Bence megkapta élete első két fülű cumisüvegét, amivel az önálló itókázást tudta gyakorolni, ha olyan kedve volt. Itt azért képbe jött némi passzírozott zöldborsóval ismerkedés is, amire nyilván az új íz világok megkóstolása miatt volt szükség, de az eredmény első blikkre vállalhatatlanul elutasító volt… Még azt sem mondanám, hogy ettől a vitaminmegvonástól az aktivitás csökkent volna, sőt! A mi fürge kicsi gyermekünk kifogyhatatlan energiákkal kúszott a szobában és természetesen azonnal megtalálta a veszélyesebb pontokat. Ajjaj, mindjárt sikerült is belecsapnia a lecsóba és rátalálnia mind azokra a dolgokra, amiknek veszély a neve. Beköszönt egy tv konnektor, aztán jöhetett volna az üveges szobaajtón csimpaszkodás, mígnem ennél a pontnál mégiscsak közbelépett az őrjöngő, parás anya, azaz én, aki mondhatni cseppet sem nyomta lazán a figurát.

Apropó, Robi gyermekes kollégái anno sejtelmesen azt hintették el nekünk, hogy amint a baba kúszni kezd, annyira elfárad majd, hogy egyre növekszik az alvásigénye. Szerencsére nem vagyok egy korán őszülős típus, ezért nem látszott rajtam rögtön a megtörtség. A szemöldököm viszont határozottan ritkulni kezdett a hiábavaló várakozástól... 

Bence nem szeretett volna beállni az átlagosok közé. Úgy döntött, hogy már csak azért sem ismeri be ha fáradt, még magának sem, nemhogy nekünk. Tripla energiákkal megáldva ment előre és addig virrasztott, amíg le nem ragadt a szeme a miénkkel együtt…