19. Szösszenet - Anya, dumcsizzunk!

Véleményem szerint- de javítsatok ki ha tévedem- az öntudatra ébredés a mély gondolatoknál kezdődik. 🙄🗯️

De kérem szépen, hangosan gondolkodni nem egyenlő azzal, mint amikor magunkban beszélünk. Mert hangosan gondolkodni igenis művészi, trendi, támogató és a legjobb benne, hogy véletlenül sem vágunk más Szavába.
Tegye fel a kezét az, aki hangosan űzi az elmélkedést és tudja szívét- lelkét úgy beletenni mint mi Bencével...
Tudtam, hogy számíthatom rátok, éljenek a nagy dumások! 🎉👄
Egyébként ezt a videót akkor rögzítettem spontán és igazán élethűen, kiragadva a mondandó lényegét, amikor Bence másfél éves volt.
Kicsi szerencse is kellett hozzá, hogy elcsípjek egy ilyen napi sokszor előforduló pillanatot, amikor a mi egyéniségünk nem rejti véka alá a véleményét. Teszi ezt felém, kifelé és befelé egyaránt, de az fix, hogy engem kibeszél derekasan. 🗣️
A Mam-Mam a legelső szava volt, ám az a mai napig rejtély, hogy vajon honnan jöhetett. Egyszerűen megszületett a semmiből, mégpedig úgy, hogy soha nem hívott engem senki  sem Mam-nak az ég egy adta világon. Sőt! 🤱
Természetesen egész egyszerűen anyaként definiáltam, annak hívtam magam, így nevezett meg Robi is Bencének. Ennek ellenére, egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a mi kicsi fiúnk sírva fakadva engem keres a szemével és egyre csak azt ismételgeti: Mam-Mam...👪🧒
Kellett idő, hogy megértsük mit is mond és kire céloz közben...
Így lettem én a büszke Mam, avagy az első szó megtestesítője egy pici ember életében.