15. Szösszenet - Kedves Mikulás gyere már...

Adjunk csokit, vagy ne adjunk csokit? Avagy fogadjuk el a Mikulástól vagy kérjük meg, hogy vegye fel a kapcsolatot az egészséges táplálkozás nagykövetével? 👉

Azt hiszem felesleges is volna akár csak képletesen is feltennem  ezt a kérdést magamnak, hiszen az igazság úgyis valahol odaát van. Őszintén szólva eleinte mi is abban a tudatosságban hittünk, hogy elég ha nem tartunk otthon édességet. Mivel én alapjáraton édességfüggő vagyok, aki a saját bőrén megtapasztalta a cukor kártékony hatásait, ezért Bencének természetesen a legjobbat akartam. Tényleg nem szeretnék mártírt játszani és azzal jönni, hogy mekkora hatalmas példát statuáltam a gyerekemnek önmegtartóztató életmódommal. Viszont megpróbáltam arra törekedni, hogy a nasis fiókban olyan rágcsálni valók legyenek amik finomak, ugyanakkor természetes összetevőket tartalmaznak. Mondom, megpróbáltam... De aztán jött a húsvét, Mikulás, karácsony, szülinap, még több szülinap és bizony  szépen lassan minden szembejött...
Bence megismerte a csokikat, süteményeket, fagyikat és minden beindult egy csettintésre... A lejtőn, bár volt megállás ugyan, de teljes zárlat nem. 👾

Ráadásul tudtam azt is, hogy a gyerekkorhoz valamilyen szinten hozzátartozik a csoki, amit a mesebeli mikulás minden jó gyereknek elhoz. Ezt az álmot, várakozást, izgatottságot nem lehet elvenni egy gyerektől, vagy átírni Update formációba. Szerintem ez jár a gyereknek, ez az övé kell, hogy legyen. Meg kell élnie a mesét, a csodát, a varázslatot, mert felnőttként már úgysem vesszük észre azt a sok parányi szikrát sem.
Szóval igen...

Nálunk, Bence két éves korától volt számítható a cukor betörése, aminek időszakos száműzetésével azóta is naponta küzdök. De: rajta vagyok! Nem adom fel, miközben saját démonjaimmal is vívom sajátos csatáim. Főleg mióta az élet, szó szerint rákényszerített arra, hogy miből mit ehetek. Erről a későbbiek folyamán részletesen egyébként is olvashattok majd blog bejegyzéseimben... Mindenesetre nagyon őszintén azt gondolom, hogy az egészségesebb ételektől hosszú távon sokkal jobban érzem magam, ám néha nekem is kell bűnözni. Nem lehet mindig mindent jól csinálni és eljátszani a tökéletes álcáját. Isten ments, nehogy még a végén túl normálissá váljak.  😂