3. Bejegyzés - Kifürkészhetetlen ÚTVESZTŐ a kismamaságban, amint szembesülök felerősödő reakciókkal, indokolatlan könnyekkel. Nem tudom, hol kezdődik és hol ér véget, de az biztos, hogy már javában tart a műsor

 
Onnantól számítva, hogy egy baba kezd fejlődni a testedben, a hozzád legközelebb álló emberek sem fognak tudni rajtad kiigazodni, sőt ha addig azt gondolta bárki is, hogy nem vagy egy egyszerű eset, most egyenesen értelmező kéziszótárra és pszichológiai jellemrajzra lenne ahhoz szükség, hogy megfejtsenek és kibogozzanak.

A változás egészében a legkülönösebb mégis az, hogy te magad sem érted reakcióidat és bár a világért sem vallanád be: hálás vagy a párodnak, hogy még nem költözött el!

Ennek ellenére megnyugtatlak: lesz bőven annyi életre szóló közös élményben részetek folyamatosan, hogy azok valamelyest feledtetik a kritikus napokat.

Robi alapvetően elfogadó volt és megértő, de ugyanakkor őszintén megmondta, hogy nagyon gyorsan menjek el ördögűzőhöz, mert ő a “régi Editet” akarja rövid időn belül visszakapni, vagy inkább már azt sem. Nem is tudom.

Szó mi szó: Sokat aggódtam, mindig aggódtam, akkor is mikor okom sem volt rá. Ha túl voltam egy nőgyógyászati vizsgálaton, már előre stresszeltem a következő miatt.

Ráadásul komolyan mondom, hogy néha jobb a tudatlanság, mint a felvilágosult felkészültség.  Hiszen amint megtudod, hogy terhességed első három hónapján belül rezeg alattad a léc, semmit sem érzékelsz kellően stabilnak. Még ha a lehető legpozitívabban is kezeled áldott állapotod, minden egyes lépésed számodra maga lesz a megtestesült vészhelyzet.

Főleg úgy, hogy az ember egy csöppet sem kismama barát munkahely helyett, rendkívül hajat tépő, idegrendszer gyilkos benzinkúton tenget le napi tizenkét órát, négy hónapon keresztül.

Felesleges fogadalmakat tenni vagy bármilyen lelkizős, ember centrikus irányból megközelíteni egy két lábon járó bolondok házát. Nincs az az Isten, hogy abban a közegben nem idegesíted fel magadat.

Több munkatársammal is megpróbáltuk: mindannyian elvéreztünk!

Mindenesetre egy életre levontam a magam kis tanulságát: vannak helyek a bolygón ahol az embert nemhogy rossz passzában, egyéb nehéz időszakában, de még érzékeny kismamaként sem nézik másnak, csak pénztárgépnek, vagy többfunkciós robotnak.

De valójában, utólag visszatekintve, nem kellett volna, hogy számítson. Az én pocaklakóm ugyanis olyan bivaly erős volt, hogy minden kihíváshoz remekül alkalmazkodott.