6. Bejegyzés - Annyira tipikus, amikor terhességünk előrehaladtával mi sokkal jobban tudjuk bárki másnál, hogy fiúnk lesz-e vagy lányunk

 Tény, hogy a gyermek neme nem kívánság műsor és semmilyen fondorlatos varázsitallal sem tudunk ráhatással lenni.

Az a gyermek, aki hozzánk születik le, biztosan nem véletlenül választott minket, szóval normális esetben nem kellene már előre elvenni a kedvét és lelkesedését. Mondom én…  

De mielőtt színt vallanék, kanyarodjunk vissza a kezdetekhez, amikor egyenlőre még csak játszottam a gyermek gondolatával, ráadásul, emlékszem, hogy barátnőmmel találkozva egyre gyakrabban került szóba minden ezzel kapcsolatos téma. Az a különös hatodik érzékem folyamatosan azt a víziót keltette bennem, hogy egy napon közösen fogunk babakocsit tologatni… Élesen és magától értetődően rajzolódott ki előttem a kép nemegyszer, amit egyértelműen valósnak éreztem, hiszen nagyon természetesen suhant át a fejemen gondolati síkon. Egyébként is, egész életemet végigkísérték már beteljesült megérzések, amik aztán valóban testet öltöttek volt, hogy sajnálatos történések kapcsán, volt, hogy örömteli események során. Génjeimben hordozott boszorkányságomról hosszasan tudnék mesélni, de spontán dobni fogja az élet maga, szóval kár is leragadnom ennél a pontnál, fogtok még róla olvasni kéretlenül is. 

A monológom lényege azonban az, hogy barátnőm és én öt hét különbséggel mindketten gyermeket hordtunk a szívünk alatt, ami egyenesen szuperszonikusan, pillangó röptetősen csodálatos megélés volt. Ám attól, hogy vannak dolgok amiket csak úgy kutyafuttában látok magam előtt nagyon is életszerűen, nem jelenti azt, hogy minden másra is képes vagyok. Nem beszélve arról, hogy a gyermek nemi szerve semmiféle égi jellel nem áll egyenes arányban, még akkor sem ha tényleg minden annyira egybevág, hogy az csak na.  Az sem jelent kivételt ha a gyermek neve még azelőtt eldől, mielőtt az embrió és a nemi szerv kifejlődik. Amikor ugyanis Robival elérkeztünk arra a pontra, hogy szeretnénk gyereket, ám tudatosan még nem kezdtük belevetni magunkat a babaműhelybe, már akkor kipattant a fejemből, hogy majdani lányunknak mi lehetne a neve. Fel is dobtam a labdát, hogy döntsünk közösen, de érdekes módon nem kellett más opciót bevetnünk, mert a Fanni név már első hallásra mindkettőnknek tetszett. Jól idomult a vezetéknévhez, nagyon egybehangzó volt, amolyan szépen csengő-bongó. 

Majd mindezeket teljességgel megerősítette, amikor egyik évben karácsonyra kaptunk ajándékba egy sétahajózás kupont a Dunán, Fanni nevű sétahajóval indulván neki a hajóútnak! Hoppá! Azt hiszem, innentől számíthatjuk, amikor a fejemben már eldöntöttem a kérdést, hogy nekünk csakis lányunk lehet. Ami azt jelenti, hogy a közeljövőben Barbie babaházában fogok teázgatni, rózsaszín ruhácskához választok, rózsaszín hajgumit, hosszú hajat fonogatok és hasonlók. Ok, azért nekem is van önérzetem… Aztán eljött a nagy nap! Május 30-án, 19 hetes terhesen izgatottan vártuk, hogy kiderüljön babánk neme! Addigra már korántsem voltam olyan magabiztos. Robi folyamatosan ugratott vele, hogy majd meglepődöm, mikor megtudom, hogy fiú lesz. A kollégái jópofa fogadásokat kötöttek, tippeltek a kis jövevény nemére. Nőgyógyászom is vicceskedve kérdezte, hogy szerintem az ultrahang felvételen mi látható? Zsömle vagy kifli? Zsömlét láttam, amiből egyértelműen arra következtettem, hogy már bocsánat, de biztosan nuni, hiszen kifliről szó sem lehet. Csak azzal nem számoltam, hogy a here zacsi amúgy zsömle formájú. Vagyis miután zavart vigyorgással kérdeztem, hogy “ akkor lány?”, a doki kijelentette, hogy bizony fiú! Csalódottan ráfagyott a mosoly az arcomra. Kifelé menet hisztisen csak annyit kérdeztem: „Egyáltalán mit kezdek én egy fiúval?” 

Pár órára rá, viszont már mindennél jobban tudtam, hogy hol a helyem és mi a feladatom. A világ legboldogabb kismamája voltam, amikor felfogtam, hogy mennyire szerencsés is vagyok. Hiszen nem az a lényeg, hogy kifli vagy zsömle, hanem az, hogy hiánytalanul megvan minden darabja és a miénk. Vannak lényegtelen dolgok, amik csak addig tűnnek fontosnak, amíg az agysejtjeink újra életképessé válnak és felfogjuk egy üzenet tartalmát.