21. Szösszenet - Tavaszi szél anya módra...🙂

Igen, nekem is van két bot fülem, vágom, hogy a kis hamis, én vagyok. 🤣🎤
Megnyugtatok mindenkit, hogy nem készültem X faktorba, nem ment el a maradék eszem. Azt azért el lehet ismerni, hogy a felvétel magáért beszél, még csak nem is kér enni.
Elvégre Bence, engem hallgatva, akkoriban még elégedetten kontrázott rá, meg sem fordult a fejében, hogy elbőgicsélje magát. Számára született tehetség voltam, ami annyit tett, hogy bátran dudorászhattam bármit, a gyereknek az bejött.🤩
Folyamatosan mosolygott rám, mint a vadalma, nem tűnt unottnak, vagy zaklatottnak. Egészen fel is bátorodtam, mondhatni buzgón gyártottam a hang effekteket.  Nem csoda, hogy egészen mostanáig álom világban éltem, a hangom és én. 😂

Manapság azonban már kicsit  más a helyzet... Most már Bence rám szól, hogy "anya, ne énekelj, sz@r a hangod". 🙄🎵
Ezekben a változó időkben, a felismerés fájdalmas lehet, mégis megvan a sajátos tanulsága. Mert ugyebár visszatekintve mindig megszépülnek az emlékek, bár bizonyos értelemben folyamatosan belőlük építkezünk. 💕📝
Egy biztos: Egykor baba nyelven mókáztunk, ma pedig már jöhetnek a viccelődések is. Bence érti és szereti a poént. 😜

Két dologban mind ettől függetlenül cseppet sem változott Az egyik a NEM szó használati sajátossága, a másik pedig a mindent elsöprő grimaszolás, arcjáték, arckifejezés. 😆🙀