97. Bejegyzés - Robi legnagyobb herótja, a szupermarket neonfényes pokla volt

Azzal, hogy a koronavírus alatt érthetően sokan az online vásárlást választották, számunkra végképp befellegzett. Folyamatosan beteltek az időpontok, a fuvar lassan már napszakokat és nemcsak órákat késett, ráadásul még ez volt a jobbik eset. A gyakoribb probléma ott kezdődött, amint jelezték, hogy nem tudják teljesíteni a megrendelést. Végül pedig az tette fel az i-re a pontot, amikor már egyszerűen nem is szóltak, csak nem jöttek, gondolták, úgyis feltűnik majd nekünk… Nem kerítettek neki nagy feneket, pusztán a megrendelő van bőven, alkalmazott meg ritka, mint a fehér holló üzletpolitika volt az ismérvük…
Tény és való volt, hogy a változások mindenki számára átformálódtak valamiféle próbatétellé, kinek ez, kinek az jelentette a kihívást, de valamilyen formában még azok is érintettek voltak, akik kétségbe vonták a vírus valódiságát.
Igaz, hogy ettől függetlenül, amit meglehetett szegni, azt nagyon komolyan ki is kerülték, mit sem törődve vele, hogy az ország már amúgy is nagy slamasztikában volt… Az még hagyján, hogy a maszk felvétele továbbra is irtó nehezükre esett, de cserébe a távolságtartás sem fért bele zsúfolt elvi kérdéskörükbe. Amikor egyik hétvégén egy Duna parti sétára támaszkodva szerettük volna kiengedni a gőzt, az egész kikapcsolódás kezdett átváltani a brutális szellemi kimerültség tetőfokára…
Egyfolytában arra összpontosítani, hogy melyik irányban jön a veszedelem, az nagyobb csatának tűnt, mint egy sima hétfő reggel. 

Elvégre senkinek nem voltam az anyukája, hogy annak apropóján kíséreljem meg elmagyarázni neki, miért kell a maszkot az orrán és nem a homlokán hordani. Vagy elérni azt a lehetetlenséget, hogy jobban megrémüljön figyelmeztető pillantásaimtól, mint magától a vírustól, ami már elég sok embernél vált be, de inkább nem sorolok neveket, ha nem baj…
Na de, azt kategorikusan ki lehetett jelenteni, hogy a Covid alatt több sportember szeretett volna babérokra törni, mint ahány nap van egy évben.
Szinte már nehéz lett volna elképzelni, hogy korábban léteztek a Földön olyanok is, akiket nem lehetett kirobbantani a foteljukból, vagy csak szimplán bármilyen e világi kommunikatív beszélgetésre késztetni az elméjüket… Mert a tiltás és a szabályok megszegésének édes élvezete, sokkal jobban előhozta belőlük a hús- vér embereket, mint valaha bármi más változás is, az életük során.
Akkor eszméltek rá, hogy futni, erdőben bolyongani, akkor és úgy a legtrendibb, ha közben még full belecsapnak a társasági élet sűrűjébe, sőt. Számukra a korlátozásoktól volt a legfrissebb a levegő és legégetőbb a kihívás, hogy mindenkivel is találkozzanak, akit korábban elhanyagoltak. 

Azt még tökéletesen meg is értettem volna, hogy a tiltott gyümölcs sokkal finomabb a megszokottnál, de könyörgöm, akkor miért nem lehet legalább körültekintően levenni a fáról?
Mert amikor mi például, konkrétan egy erdőben sétálgattunk, mint ahogy ezt amúgy korábban is megtettük, még a korona előtti időszak folyamán, összefutottunk egy elszánt három tagú családdal…
Hozzáteszem, hogy nem a védekezésre szánták el magukat, hanem inkább a covid mennyiség nagy dózisú beszerzésére és kiszállítására.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mintsem a női tag reakciója szerény kis érdeklődésemre azzal kapcsolatban, hogy vajon miért liheg a nyakunkba, amikor mi momentán a padon csücsülünk? Erre fel egyébként gyorsan meg is kaptam Agyon indokolt válaszát, ami voltaképpen kimerült annyiban, hogy a „fára rajzolt edzéstervet csinálják végig” mondhatni nagyon lelkiismeretesen. Hát kérem szépen, tökre megértem, hogy vannak igazán releváns értékrendek, amikkel kapcsolatban nincs tréfa…
Nem is értem miért is kergettük magunkat olyan édes illúziókba, hogy az erdő mélyén még béke honol… Miközben a valóság arról beszélt, hogy a távolságtartás koronázatlan bajnokai miképpen űznek alternatív szabadtéri sporttevékenységet „csak neked” privátban. Az egész eset pedig nyilvánvalóan csak a mi fejünkben fogant meg egy Covid -kori erdei akció vígjáték jeleneteként… Mintha a mi padunk elé tettek volna le egy biológiai terrorcsomagot, mely tartalmazta a leakciózott monstrum méretű hangos zihálást… Nesze neked tudatosság. 

És akkor még mindemellett elérkezett a húsvéti ünnepség is covid módra, aminek apropóján arra a nagy lépésre szántam el magam, hogy megfőzöm életem első húsvéti sonkáját. Saját sonka, saját életérzés és úgy egyáltalán békés, nyugodalmas húsvéti ünnepek, miegymás… Aha, persze, a nagy fenéket!
Mert bár a világ annyira lelassult, hogy még a naptárak is megálltak, a helyi önkormányzatunk nem pihent! Ők hosszú évek elhúzódó halogatásai után, éppen a koronavírus ideje alatt érezték magukban az erőt… Mit erőt, megállíthatatlan kihívást, nyughatatlan késztetést arra, hogy leaszfaltozzák az utcát! Húsvétkor, járványkor, mindenkor megkezdődött a nagyszabású utcafelújítás…
A nagy projekt alapvető filozófiája pedig alapvetően az lehetett: „Csináljuk meg, amíg senki nem látja.” Ha már senki nem mehet sehová, legalább legyen szép az odavezető útvonal, ami nincs…
Így történt vala, hogy a világot sújtó csendben, a lélegzet- visszafojtó várakozásban, a mi utcánk a legnagyobb zajforrássá nőtte ki magát! 

De még ne szaladj sehová, még nem fejeztem be, megnyugtatlak, hogy képes vagyok ezt a helyzetet oly mértékben a lehetetlenségig fokozni és Überelni, amitől netán még beléd is akaratlanul rakom az ideget, Urambocsá.
Szóval, az úgy volt, hogy a mellettünk lévő házat, amiben egy nagyon kedves idős néni elhalálozott, megvették…
Aztán elkezdték felújítani, kezdve a csodás kert leamortizálásával, ami egyet jelentett minden olyan fa, bokor, zöld élet megsemmisítésével, amikben halkan megsúgom, hogy rengeteget gyönyörködtem anno…
Helyette azonban kopár és barátságtalan kongó üresség maradt, cserébe pedig nemcsak mi láttunk be az összes környék kertjébe, lévén, hogy semmilyen növényzet nem takart semmit…
A teraszunk onnantól kezdve mindenki számára olyan elérhető távolságba került mint egy személyes szabadság szobor. A szomszédok, akikről korábban nem is tudtunk, akkor és ott a legelhivatottabb nézőinkké váltak.
A karantén terasz főbb jelenetei közül ismétlődő felvétel a reggeli meditáció volt. Történés: A főhős megpróbált békésen meginni egy kávét, mialatt,  Ingyenes élő stand- Up show indult…

#onlinevásárlás #erdőjárás #távolságtartás #maszkviselés #utcafelújítás #szomszédok #privátszféra #húsvét #teraszhíradó #covid #koronavírus #karantén