90. Bejegyzés - A pasas olyan megnyugtató aurát hozott a benzinkútra, mintha szippantóval semmisítette volna meg a stresszt…

Megjelenésének hatása alatt még azon sem lepődtem volna meg, ha a jelenlévők önként és azonnal iratkoznak be egy kezdő jógaórára.
Ráadásul az egész történéshez még inkább hozzáadott annak ténye, hogy december 17-ét írtunk, vagyis vészesen közeledett a karácsony.
Ilyenkor az embernek jó esetben a csakrái nyílnak meg, nem pedig a pénztárcája. Többet gondol a szeretteire és természetesen mindezt nem is a kötelező karácsony feelinggel párosítja, hanem valójában a hangulatához igyekszik csempészni valami nem mindennapos ábrándot.
Mondjuk elképzeli, hogy elutazik egy hófedte Ausztriai kikapcsolódásra, ahol önfeledten hógolyózhat a kis családjával és minden teljes mértékben az együttlétről szól…
Mindezeket most azért sem ecsetelem, mert aki kezdettől fogva velem van,  az pontosan tudja, hogy bennem a karácsony közeledte milyen vegyes érzelmek lavináját indítja el…
Szóval aznap a benzinkúton vártam, hogy teljen – minél gyorsabban – a munkaidőm és reméltem, hogy jó napnak nézek elébe, nulla eszement balfékkel és sok kellemes, jó társaságot sugárzó vásárlóval.
Viszont ami váratlanul bekövetkezett, szinte néhány perc leforgása alatt, az határozottan felért egy pozitív feltöltődéssel.
Amikor megláttam a férfit, szinte azonnal elfogott valami megmagyarázhatatlan nyugalom, amit nem tudtam hová tenni…
Basszuskulcs, egy Benzinkúton dolgoztam le 12 órás műszakot, ahol a levegőben állandóan érezni lehetett azt a nyers feszültséget, amitől még a gumiabroncs - nyomásmérő is majd szétrobbant…
Ennek fényében, ha az embert egyik pillanatról a másikra mélységesen kiegyensúlyozott békesség önti el, ott nagyot fordult a világ, ez nem volt kérdés.
Ráadásul, miközben kávét ivott, szóba elegyedett velem, bár én magamhoz képest nagyon is megszeppenve bámultam rá óvatosan: megszólalni is alig mertem. 

Levoltam nyűgözve, mialatt figyeltem, mert olyan más volt, mint úgy általában az „emberek”, mintha egy felsőbbrendű lény lenne, aki számomra üzen valami egyedit, valami olyasmit, amit csak én érthetek meg igazán...
Ő szólított meg, hiszen nekem eleinte hang is alig jött ki a torkomon, ami a „nincs jelzés” feliratot mutatta, mialatt a szám meg a „túl sok tartalom” hibaüzenetet” küldözgette...
Bár sejtem, hogy nagyon nehéz engem néma üzemmódban elképzelni, nem vitatom, most tényleg nagy szükségetek van a képzelőerőtökre… Nekem is kihívás felvázolnom, hogy pont én némultam meg, aki lyukat képes beszélni más hasába, de esküszöm, hogy ez történt.
Legalábbis kezdetben csak bólogattam és hümmögtem, míg végre azért valamennyire megeredt a nyelvem – mily meglepő-
Ami rendkívül érdekes volt, hogy szinte a semmiből kezdett el spirituális témakörről beszélni, mintha belelátott volna a fejembe és tisztában lett volna azzal, mennyire foglalkoztat eme terület.
Végül elárulta, hogy ismer valakit, aki gyönyörű könyvet írt, mély gondolataival  övezve a megmagyarázhatatlan égi jelenségek csodálatos erejét…
Nyilvánvalóan azonnal szerettem volna tudni, mi lehet az a könyv, de ki sem kellett mondanom, mert a férfi továbbra is, mintha a  gondolataimba látott volna, a következő pillanatban ki is ment a kocsijához…
Hamarosan egy könyvvel a kezében tért vissza és magától értetődő természetességgel nyomta a kezembe. 

A borítón annyi állt, hogy Kovács Nóra Égi Dallamok, de csak később fogtam fel teljesen az értelmét, mert abban a jelentőségteljes pillanatban kisebb fajta sokkot kaptam.
Kiderült, hogy a könyvet ajándékba kapom, csak úgy, minden kérés és elvárás nélkül…
Meglepetten szóltam utána és csak annyit tudtam kérdezni, ami mindvégig motoszkált a fejemben, amióta a férfi belépett az ajtón: „Talán maga egy angyal? „
Az a durva, hogy egyáltalán nem érte váratlanul a reakcióm, mintha számított volna rá, annyira magától értetődő hangsúllyal válaszolt: „Még az is lehet. „
Én meg csak álltam ott, földbegyökerezett lábbal, hosszasan néztem utána és szinte biztos voltam benne, hogy minden nekem szólt. 

Azóta mindig eszembe jut, valahányszor ránézek a könyvre, amit kezdettől fogva hatalmas nagy becsben tartok, sőt. A benne lévő idézeteket, már milliószor elolvastam, csodálatos fotóiról szintén ódákat tudnék zengeni.
Nem mellesleg, nem egy olcsó könyvről beszélünk, amit azt gondolom nem szokás benzinkúton osztogatni, olyan egyszerű halandóknak, mint én vagyok.
Viszont, ha már a könyveknél tartunk, akkor ki nem hagynám a mesekönyvek világát és mindent, ami azok jelentőségét övezi. Jómagam nagyon is szeretem a meséket és a mesekönyveket, bár azt nem mondom, hogy nem kezdett tele lenni velük olykor - olykor a puttonyom…
Amikor reggel a kávém mellé is Mickey egér menetelt a képernyőn, délben a tésztámra is a Mézeskalács házikó cukormáza hullott, este pedig a híradó előtt egy újabb Farkas csinálta ki Piroskát, akkor már a hajam is égnek állt az egésztől.

Ámbár nagyon is szerettem Bencének mesét olvasni, azért volt egy – két idegesítő bibi a nagy mesemondó produkcióim folyamán. Voltak kedvenc könyvek, amik általában ugyanott kezdődtek és egy bizonyos oldalnál végződtek. Merthogy egyes lapok annyira érdekesek voltak Bence számára, hogy nem akart onnan ellapozni, csak hosszas győzködésem után… Amikor már nem bírtam tovább ugyanazzal a jelenettel szemezgetni, holott a könyv végére még egyszer sem értünk, hiába érdekelt volna hogyan zárul a történet, kicsi fiúnkat nem izgatta a minden jó, ha jó a vége szlogen. Azért nem hagytam magam és igyekeztem mindent megtenni, a változatosság gyönyörködtetéséért. Mint például elváltoztatott, idióta hangokat generálva beszéltem egyik, vagy másik szereplő „bőrébe bújva”. Akkor viszont kiderült, hogy a kisfiam „falja” a könyveket… 

Úgy látszott, hogy számára már kevés volt ismerni a történetet, ő a könyv lelkét is ismerni akarta… Persze elmagyarázhattam volna a mi egyetlenünknek, hogy a könyv egy olyan torta, ahol a szeletelést a fantáziánk végzi, nem a fogunk, de egy anya nem mond ilyen tudományos dolgokat…
Egy anya, megelégeli az egészet és lapoz egyet, határozottan és hidegvérrel igyekszik túllépni Piroska eszeveszetten telepakolt uzsonnás kosarán. 😂

#spirituálisélmény #angyaliüzenet #pozitívenergia #ajándék #csoda