77. Bejegyzés - A hozzátáplálás küzdelmeit szépítse, aki akarja…

Ha szemfülesek vagytok, akkor talán emlékeztek még rá, hogy nálunk az őszibarack- Maracuja- joghurt volt az ászok ásza, amivel szinte mindig tudtam menő mintaanyukát játszani…👩😜
De, hogy mi volt a valóság? Nos, először is természetesen az, hogy bármikor is próbáltam saját magam kotyvasztani baba menüt, ritkán aratott sikert. Félreértés ne essék, nem valami ehetetlen moslékot csináltam, sőt. Esküszöm, hogy igyekeztem saját ízlésvilágom szerint elkészíteni, illetőleg mindig megkóstoltam és megvártam, hogy túlélem-e...😬😂
Ám minden hiába, mivelhogy Bence másképpen reagálta le szánalmas igyekezetemet, mint ahogyan úgy általában a tökéletes világ felhőiben láthatóak erről habos mesematinék.Mondjuk ez azért is volt jó így, mert legalább volt mire fognom, miért veszem meg a drogériában kapható üveges változatokat. Nem mintha számított volna bárki véleménye, viszont engem is értek olyan impulzusok, amik bevallom, elég rendesen kihoztak a béketűrésemből, mily meglepő.

Míg a mi esetünkben Bencének nyolc hónaposan egyáltalán nem volt ínyére az édesburgonya pürém-és nagyon kevés olyan szilárd táplálék létezett, amit egyáltalában megevett, egy másik világban mindez korántsem így festett. Máshol a hat hónapos kislány „már” savanyú uborkát nyalogatott és zöldségeket rágcsált, illetve további anyák kedélyeit borzoló példa, a fél évesen kiflit majszoló gyermek. Nos, ilyenkor kibe ne merültek volna fel olyan kételyek, ami bennem is azonnal felszínre tört, hogy valamit sz@rul csinálok. 💩Összefoglalóan: Itt a világ vége, Úristen mi lesz? 

Ma már tudom, hogy fikarcnyit sem számít, kinél mi, hogyan, milyen ütemben történik. Amúgy sem lóversenyen vagyunk, hanem gyereket nevelünk a saját ritmusában, ami már csak azért is természetesen kell, hogy működjön, mert az lenne a normális. Elvégre az erőltetés, a határok feszegetése semmi jóra nem vezet. Az egyik gyerek ebben tart előrébb, a másik abban, van, amelyik semmiben, de ez különösebben semmit nem számít. A végeredmény végül ugyanaz, más minőségben, de számunkra mindig abban a formában a legtökéletesebben, amit a mi gyermekünk csinált. 

Amikor példának okáért, Bence megette az őszibarackkal összetört babapiskótát, vagy a zöldségekkel és csirkemellel összeturmixolt húslevest, akkor nagyon ott volt a pont. Holott az esélytelenek nyugalmával vetettem be az újabb nesze neked főzte anyuci projektet, aztán tessék, bingó! Arról viszont nem szól a tündérmese, hogy meddig eszi meg, ugyanis amire Bence egyszer rábólintott az soha nem jelentett második lehetőséget, nemhogy harmadikat. Ettől függetlenül azért van valami a tarsolyomban, amivel én is dicsekedhetnék a játszón, hogy megpályázhassam az öntelt sztár anya pozíciót, de eszembe sem jutott központi figurát játszani, jó nekem a fehér holló szerepkör…👸
Szóval konkrétan arról van szó, hogy Bencénk nem szeretett mást inni csak vizet –és ez szerencsére nagyon sokáig így is maradt, sőt. Ha ez nem volna elég, ráadásként még azt is beszoktam vetni, hogy soha nem kellett neki a cumi, egyszerűen nem igényelte. Noha hiába sugallták nekünk azt, hogy mennyire szuper dolog, amire mindenképpen szükségünk lesz, hogy megnyugtassuk a gyerekünket… 

Tudom - tudom: ideje témát váltanom, mert a lényeget szerintem ti is nagyon éreztétek, csak lehet, hogy kevésbé adtatok neki teret. Merjetek teret adni bátran, akkor is, ha kilógtok a sorból… De most már tényleg ugorjunk. Kalandozzunk oda, hogy ami úgy általában minket illetett, abban szerintem kicsi gyermekünk lévén, nagy szerepe volt az időjárásnak, minden körülmények között. Nem hiszem, hogy nagyon részleteznem kellene neked mire gondolok pontosan, aki nem egy autóba beugró, autóból kiugró anyuka vagy, hanem egy aktívan sétáló, levegőzni szerető csodabogár, mint én…
Hozzáteszem, semmi megkülönböztetést nem teszek az autóval járó, vagy nem autóval járó életmód között, sőt!
Mindössze nem tudományosan bizonyított tény, hogy a gyalogló önként és dalolva ronggyá ázik, ha indulás előtt nem néz rá a radarra… Na, ez voltam én kezdetben, egészen addig, amíg bele nem habarodtam az időkép alkalmazásba, ami szerintem alapvetően tényleg zseniálisan működik az esetek 95 százalékában… 

A maradék viszont azokat az extrém helyzeteket foglalja magába, amit egy váratlanul lecsapó, nagyon gyorsan kipattanó Égszakadás Földindulás okozhat. Ergo a radarnak ideje sincs jeleznie, főleg abban az esetben, ha egy bizonyos térségben következik be, nem pedig országos szintű…
Na, erről aztán tudnék hosszasan mesélni megtörtént esetekkel alátámasztva, de kezdetnek talán megjárja az első olyan katasztrofális zivatar, aminek mi is aktív részesei voltunk, nem is kicsit.
Minden azzal kezdődött, amikor ellátogattunk a Gödöllői Medveparkba, ami igencsak izgalmasra sikeredett... 

Folytatás következik hamarosan…