Karácsonyi hangolódás vs. karácsonyi hánykolódás...

Ha azt kérdezed tőlem hogyan éld túl, akkor az a válaszom, hogy add le az étel rendelést, utazz el vagy gondolj arra, hogy mindjárt vége.
Igen, ez a bejegyzés nem a karácsony fun megtestesítőinek szól, de ha erre néhány mondatból még nem jöttél rá, akkor előre szólok.
Tudjátok ilyenkor az a jelszó, hogy legyen együtt a család(?) miközben egész évben azon gondolkozol, hogy egyáltalán élnek- e még a rokonaid, mert kb. semmit nem tudsz róluk. Ma, azaz december 23 - á-n arra ébredtünk Bencével, hogy a Budapesti táj nyomokban tartalmazott némi havat, amitől az első gondolatom sajnos nem az volt, hogy lesz ott még ahonnan az jött.. Helyette viszont a  most vagy soha feeling motoszkált a fejemben, érthető okokból.
Hosszú évek óta ugyanis fekete a karácsony, ennek ellenére én is mindig bedőlök  a hatalmas havazásról szóló álhíreknek.. Végül persze mindig beetetés ízű lesz a menü, de legalább jól beleéljük magunkat a nagyobb pofára esés érdekében..
Mindenesetre úgy voltam vele, hogy kiviszem a gyerekem a hóba, legalább egy kicsit. Gondoltam ne arra emlékezzen már, hogy karácsony előtt egy nappal a szobában tévét bámul, anya meg főz.(ni kénytelen) 

Itt azért kitérek arra, hogy a mézeskalácsot egy héttel korábban sütöttük meg együtt. Szombaton négy órát szívtam a konyhában, mire elkészült a kókusztekercs, a zabkeksz és az aznapi ebéd. Közben Robi Bencével játszott és határozottan arra kért, hogy hagyjam a 3,14csá -ba az egészet! De nem, mert nekem kellett a küzdelem, de két óra múlva már fájt. Mentem volna én is BE játszani és EL világgá.. Az első gondolatom az volt: RENDELNI KELLETT VOLNA!
Aztán mondom ma, Hétfőn inkább megcsinálom a karácsonyi (NEM) menüt, csak a semmi extrát. Húslevest és Bacon szalonnás csirkemellet készenlétbe a holnapi sütés előtt. De! Semmi kedvem nem volt hozzá. Szívesebben játszottam volna Bencével, hogy ne kelljen bent egyedül tévét néznie. Robi dolgozott, mert nem pedagógus, télapó, vagy mikulás , tehát az év minden munkanapján dolgozik..

Konkrétan kiszaladtunk Bencével hónézőbe, de rövidebb időre, mert anyának sietnie kellett főzni! Elég szánalmas.. a kendőzetlen valóság.
A második gondolatom az volt: RENDELNI KELLETT VOLNA!
És tudjátok annyira kiábrándító, hogy ahelyett, hogy megragadnánk a pillanatot, nem tesszük, mert ott a.belső késztetés ...
Ne hallgassatok rá! Éljük meg a karácsonyt, ne pedig túl mert a gyerekünk arra fog emlékezni amit együtt csináltunk benne...

Az együtt töltött idő értékes, higgyétek el.
Holnap igyekszem minél többet élvezni ebből, remélem sikerülni fog!
Kívánom hogy nektek is békés és pihentető legyen a karácsony! Köszönöm, hogy  most is velem tartottatok! Hamarosan újra jelentkezem! 

#karácsonyifrász