75. Bejegyzés - Egy tányéralátétre tett üvegpohár, kész horror!
Ki hitte volna? Az ominózus eset tipikusan egy életrevaló gyerkőc storyja a sokkot kapott anyukával, azaz velem.
Avagy amikor már azt hittem, hogy mindenre fel vagyok készülve, akkor rá kellett döbbennem a gyereknevelés kalandos időutazására. Konkrétan akkor tudnánk jól funkcionálni, ha előre látnánk, hogy miből mi fog következni… Például ha fellép oda, akkor leveri azt és összetöri amazt, ami ráeshet oda, amitől megsérül az… Nagyjából így nézne ki a jövőbelátás képessége, ami szinte egyenlő lenne a nullával, de valami hasonló, akarva akaratlan bennem is kezdett lassacskán alakulni, némi túlzással. Viszont amíg totálisan megedződtem, még jöttek a kegyetlen durvaságok. Gondolok itt arra, amikor az én fejemben sem körvonalazódott teljes egészében, hogy ha egy törékeny tárgyat az étkezőasztal nem elérhető pontjára teszünk, az kb. édes kevés.
A kutya ugyanis ott van elásva, hogy pont elég, ha a mi szemünk fénye rácuppan arra a kis díszes tányéralátétre, ami pedig milyen, de milyen jól mutat...
Végül is konkrétan a funkcióját inkább hagyjuk, mert én a leevett asztalterítő jegyében próbáltam vele takarózni, de lehet, hogy a Pepco polcain elállt volna még jó pár hónapig. Bence ellenben érdekesnek találta, amit valahol megértek mert a rajta lévő rojtok kiáltottak némi babanyálért.
Szóval bizony a baj egy pillanat alatt be is következhetett volna, de szerencsére nagy mázlink volt. Továbbá ismét beigazolódott, hogy a védőangyalaink nemcsak egyszerűen túlóráztak, de nagyon komolyan 24 órában nyomták nálunk a szolgálatot.
Ettől függetlenül az agyam rejtett zugaiba kellett programoznom, hogy a továbbiakban minden létező alátét szerepének lőttek. Helyette kizárólag a babánk léte volt a tét!
A rá fordított 96 ezer forint kifizetése után komolyan azon törtük a fejünket, hogy egyáltalán miért, milyen nem létező tulajdonságától került ennyibe? A valóság az volt, ha nagyon őszinték akartunk lenni, hogy fele ennyit sem ért- és akkor még finoman fogalmaztam, úgy gondolom. Vagyis egyértelműen szándékunkban állt, hogy reklamációnk eredményeképpen leginkább pénzünk teljes, de legalább egy részét visszakapjuk. Nyilván tudtuk, hogy tennünk kell valamit, lehetetlen volt beletörődni, hogy egy ilyen drága eszköz, ily mértékben silány minőség legyen. Ergo mindösszesen fél év használat után, még javítást követően is, majdhogynem darabokra esett szét az egész alsó váza! Beleértve azt a félelmetes tényezőt is, hogy a babakocsi féke gyakorlatilag rövid idő lefolyása alatt sunyi módon tönkrement. Döbbenetes volt, hogy tudtunkon és önhibánkon kívül, veszélybe sodortuk a saját gyermekünket, mielőtt még nyilvánvalóvá vált az a szörnyűség, hogy nem tudunk fékezés ellenére sem stabilan megállni!
Addig is ameddig azon voltunk, hogy ne hagyjuk annyiban az átverésünket, rákényszerültünk egy másik babakocsi vásárlására. Akkorra már volt szerencsénk megismerni a Mocorgó bababoltot, ahol korábban a baba ágyunkat vettük, sajnos csak jóval később, már a babakocsi megvétele után! Igen, úgy tűnik előbb lett babakocsink, mint babaágyunk, aminek valószínűleg az volt az oka, hogy egyetlen szobás lakásunk volt, ezért gondoltuk ráérünk a nagyobb helyet foglaló bútort beszerezni? Remélem valami hasonló logika elvén működött, mondjuk úgy, mert semmit nem tudok felhozni a mentségemre…
Amúgy ebből a bababoltból szereztük be az autós babaülésünket, illetve onnantól kezdve szinte minden ott kapható használati eszközt is. Minden alkalommal nagyon elégedettek voltunk mind a kiszolgálással, mind pedig a szakmai tudással, hozzáértéssel, rugalmas és emberséges hozzáállással. Ennek függvényében valóban jó szívvel, de korábbi botlásunk kapcsán keserű utóízzel tértünk be venni egy új babakocsit a kedvenc helyünkre. Nem szívesen tettük, de nem volt más választásunk, kényszer megoldás volt. Ettől függetlenül tisztán emlékszem, hogy AZONNAL INTENZÍVEN ÉREZTÜK A VÁLTOZÁST MINDEN TÉREN…
Az új „járgányunk”, ami egyébként „Bebetto Nico Shine” típusú volt, akadálymentesen siklott a járdaszegélyeken, buckákon, járdahibákon.
Olyan könnyedén lehetett vele közlekedni, hogy ez a négykerekű csoda nemcsak ránk várt, de úgy éreztük nekünk volt kitalálva.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése