66. Bejegyzés - Amikor a világ és én jóban voltunk egymással, minden félelmetesen pozitív lett…

 

Bár azt egy percig sem állítottam, hogy emellett még kipihent is lettem, netán friss gondolatok cikáztak a fejemben, szóval azért ne túlozzunk. Ellenben erősen szurkoltam magamnak, hogy minél tovább tartson eme különleges feeling, tehát kizökkenés helyett egyszerűen csak élvezkedjek kiváltságos helyzetemben.
Nos, nem is akarok senkit sem hiú ábrándokba kergetni, vagyis ellehet képzelni, hogy a mai rohanó világban vajon meddig is tudtuk elűzni a minket ért stressz hullámot… Talált, süllyedt, pontosan semmi óra, semmi percéig, esetleg csak egy kicsit tovább.
Mindenesetre hosszútávon fenntartani egy állapotot és süket fülekkel nem észre venni a körülöttünk zajló lehúzó ingereket, az körülbelül olyan, mint karácsonykor fogyókúrázni…

Na, de komolyabbra fordítva a szót, arra szerettem volna kilyukadni, hogy azokban az időszakokban, amikor minden klappolt, valahogy én is teljes egészében átszellemültem. Olyankor éltem igazán a spiritualitás csínyját- bínját, márpedig a legintenzívebben hatni a környezetemre és önmagamra leginkább jó alapanyagokkal lehetett ugyebár… 

Azért hozzáteszem és kihangsúlyozom, hogy hitem a legocsmányabb hangulatomban sem szűnt meg létezni, maximum csak átalakult és roppantul lagymataggá vált.
Tudjátok az egész folyamatot ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember jó alaposan kidühöngi magát egy rossz hangulatában, aztán másnap felvértezve folytatja küzdelmét az álmaiért. 

Bevallom, hogy Bence születése előtt szinte minden reggel vagy este hangosan fogalmaztam meg az univerzumhoz, más szóval védő angyalaimhoz intézett kéréseimet. Alapvetően abban kértem a segítségüket, hogy bizonyos, számomra kiismerhetetlen szituációkban, mutassanak nekem utat. Ha viszont ennek ellenére, vagy pont ezért, nem úgy és akkor teljesítették sóhajaimat, ahogyan elképzeltem, tudtam, hogy nem véletlenül történnek másképpen a dolgok. Mindennek volt oka és miértje! Tény, hogy mindannyiunk életében léteznek olyan kudarcok, bánatok, hatalmas fájdalmak, amikor jogosan feltesszük a kérdést, hogy vajon miért érdemeltük azt, amit kaptunk?! Bizony van úgy, hogy a sors tükröt tart felénk, korábbi helytelen viselkedésünkért leckéztet minket, kizárólag építő és tanító jelleggel…
Sokáig nem értjük és nem látjuk a lényeget, mint ahogyan nálam is vannak homályos pontok, melyekkel kapcsolatban egyelőre még nem állt össze a teljes kép. Később azonban, sorsunkra visszatekintve, világossá válik számunkra, hogy mindennek pontosan úgy kellett történnie, ahogyan megesett. Hiszen vannak „előző életeink” melyekben teljesen más emberek lehettünk, merőben eltérő személyiségekkel, sőt! Az érdekes az, hogy vannak, akik képesek is arra, hogy  álomképek, megérzések formájában betekintést nyerjenek valaha volt életükbe, ami talán inkább ijesztő, mintsem érdekes…Mindenesetre egy asztrológus szájából hangzott el egy számomra nagyon elgondolkodtató mondat, ami kerek perec úgy hangzik, hogy  „Sorsunk személyiségünk következménye”. Nem mellékesen, ez a bölcsesség egy beszélgetős, spiritualitást mélyen érintő, személyes tapasztalatokról beszámoló műsorból ragadt meg bennem. A lényege az volt, hogy őszinte sorsokról vallottak benne úgy, hogy közben lebilincselő angyal közeli élményekről hullott le a lepel…

Konkrétan kiemelve például az egyik esetet, az történt, hogy egy férfi a megengedettnél gyorsabban hajtott, mivel késésben volt, pörgette az adrenalin. Egyszeriben vezetés közben egy határozott, ismeretlen hangra lett figyelmes, hallotta ahogy óva inti és azt mondja neki, hogy „ Vedd le a lábad a pedálról!” A kérés bár váratlanul érte, mégis tudat alatt érezte, hogy hallgatnia kell a különös parancsoló szóra… Nem volt véletlen…Miután megállt, egy szarvas ugrott az autója elé, ami egyértelművé tette, hogyha tovább hajtott volna, valószínűleg csúnya balesetet szenved…
Helyette viszont csodálatos angyali segítséget kapott, ami bennem megint csak megerősítette, milyen fantasztikus is az, hogy a védelem mennyi formában érkezhet. Olvashatunk egy figyelmeztető mondatot, avagy lelkünk mélyéről kiálthat fel egy belső hang, ami által biztosak lehetünk abban, hogy valamit meg kell tennünk, vagy éppen ellenkezőleg. Azonnal be kell fejeznünk! Ténylegesen sok angyalokról szól könyvet olvastam, ám azt kell mondjam, hogy a saját bőrünkön tapasztalt dolgoknál nincsen hitelesebb igazság. Szóval összességében, ha az angyaloktól kérsz, soha sem vagy önző, mint ahogyan első nekifutásra gondolnád… Hozzájuk fordulni ugyanis számukra is éltető és nemes.
Szívből és örömmel segítenek, abban az esetben, ha kérésünkkel nem ártunk másoknak, illetve ha nem a lehetetlent kérjük… Ergo nem kívánhatjuk, hogy Dagobert bácsi örökösei legyünk, esetleg a visszereink és szarkalábaink tűnjenek el, soha semmink ne fájjon, nőjenek vissza elvesztett fogaink, netán hízás nélkül ehessük magunkat degeszre… A többit már a fantáziátokra bízom a képzelet margóján…
Viszont reálisan nézve, létezhet az a kívánság amit mi szeretnénk életre- halálra, ám még nem jött el az ideje valamilyen ismeretlen okból kifolyólag.
Biztosan te is találkoztál már azzal az érzéssel, hogy valamit annyira görcsösen akartál, hogy az már az univerzum számára is kiverte a biztosítékot. Túlságosan sokkoló volt kívülről nézve is, amint kapaszkodtál abba a hajóba, ami már egy kisebb széllökéstől is azonnal ripityára tört volna… 

Tipikusan nálam is bekövetkezett, hogy valamiért hiába küzdöttem, folyamatosan kudarcot vallottam, mígnem egyszerűen elfogadtam a nagy semmit. Beláttam, hogy mindent megtettem, mégsem teljesülhetett a vágyam, le kellett róla mondanom…
Láss csodát, amikor erre tényleg képes voltam, egyszeriben váratlanul ott tartottam a kezemben elérhetetlenségem megtestesítőjét…Többek között egy ilyen élethelyzetben estem teherbe Bencével…

Szóval, ha sikerült végig olvasnod ezt az állati hosszú bejegyzést, akkor TE IS HISZEL, REMÉLSZ, vagy csak szabin vagy és nagyon ráértél olvasni…
De azt tudd, hogy a legközelebbi bejegyzésben megint Bencéről zengek majd ódákat és jövök a tökéletlenségekkel rólunk…Mindent a maga idejében, a régi kerékvágásban nyomok, hogy ne unatkozz.