51. Bejegyzés - A kakis pelenka cseréje, az apukák rémálma?

Pelenkát cserélni gyerekjáték apa! Menni fog, mutatom mi hol van, nézd... 

Nem tudom, mi lehet abban a baba kakiban, ami pszichés reakciót okoz, de az már biztos, hogy nincs rá túljelentkezés. 😂👌 Mindenesetre kezdetben nálunk is az volt az ábra, hogy amint nagyobb „munkálatokról” volt szó, Robi nem szívesen vett részt benne. Ellenben neki minden megvolt bocsátva, mégpedig azért mert a hajnali etetéseket kérés nélkül, rendszeresen átvállalta, ami számomra egyértelműen hatalmas könnyebbség volt. A félreértések elkerülése végett, veletek, akik esetleg mostanság csatlakoztatok „Anya hisztihez”, szeretném tudatni, hogy Bence tápszeres baba volt. Magyarul Robi szerencsére nem növesztett melleket, csak a cumisüveget töltötte fel táplálékkal. Két jelentős dolgot azért ehhez mindenképpen hozzáfűznék…

Az egyik az, hogy velem amúgy is csak egyel többen lettünk volna… Miután egyik hajnali etetésem során, kábán öntöttem baba vizet a cumisüvegbe, aztán mint aki jól végezte dolgát, nyitottam ki a hűtőt a kávétejszínért. Szóval, nyilvánvaló példa volt, hogy miért jártunk Robival jobban.  A másik körülmény pedig az égi áldás volt személyesen.  Ami annyit tett, hogy már nem minden egyes éjjel volt felkelésre szükség. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy Bence átaludta az éjszakát. Hipp-hipp hurrá! 

Illetőleg kaja fronton is voltak apró változások, ismerkedések, elfogadások, de semmi extra, átlagfeletti nem történt. Nem is foglak titeket hosszasan untatni vele, Isten ments. Kizárólag azért szeretnék erre röviden kitérni, hogy lássátok, milyen mértékben nincsen szó arról, hogy késsel-villával evett volna, brokkolit rágcsálva, esetleg savanyú uborkáért sírva fel. Ne essetek kétségbe, ha mástól azt fogjátok hallani, hogy az ő gyerekük mennyire tökéletesen eszik mindent, nincs jelentősége. Egyrészt mondani mindent lehet, másrészt nincs két egyforma gyerek, két egyirányú fejlődés, ami teljesen rendben is van. Bence a reszelt almát viszonylag szépen ette, a banán is sikeres volt önmagában, vagy főtt sárgarépával, kicsi tápszerrel, bot mixeres kotyvaszban. Viszont az édesburgonya, mondhatni nem volt ott az ízlelő bimbókon, nem is beszélve a csirkemellről. Fehérjét először vendégségben kapott, aminek bizony sajnos dupla rókázás lett a vége. Egyszóval mindent egybevetve, utólag visszatekintve azt mondom, hogy a” mit adjunk a gyereknek” című rágörcsölésnek tényleg nincsen semmi meghatározó története. Az, hogy a gyermek mit fog enni hosszútávon amúgy is folyamatosan változni fog, cserélődni, megújulni. Ha valamit nem szeret, később még imádhatja, de fordítva is igaz. Attól, hogy babaként oda vissza van a zöldség gyümölcsért, semmi garancia nincs rá, hogy mindvégig az egészséges vonalat fogja képviselni. Ergo az étel megismertetés teljesítése után, a választás joga valóban a gyermeké. 

Hogy én ebből a köles golyóból nem kérek, az már biztos. Téma lezárva, anya!

Mint ahogyan az ízlés is egyénfüggő, nem pedig átruházható. Mi sem tanúskodik erről jobban, mintsem Bence angyalfigurás szeretete, amit komolyan mondom, hogy soha nem vártam volna tőle, vagy beszéltem belé. Mindenesetre szinte minden tárgyat simán nyúzott, csapott, rámolt, viszont a törékeny angyalfiguráim valamiért mindvégig szentek voltak számára. Nagyon érdekes… Még az angyalszárnyas medálomba is előszeretettel kapaszkodott, természetesen annak hiányában a hajamba sem okozott számára belecsimpaszkodni. Egyik hajmosásom alkalmával, amint törölközővel takartam turbánt vizes hajkoronámra, Bence elégedetlenül meresztette rám nagy baba szemeit. Hová lett az anyukám? – háborodott fel gügyögve. Aztán amint újfent láthatta hosszú hajamat, máris megnyugvással mosolygott. Kacarászva cibálta meg, hogy bepótolja a hiányosságokat. 👶
Mint azt tehát a mellékelt helyzetképek vázolása is mutatja, annak ellenére, hogy aznap szeles áprilisi időnk volt és Bencén is érződött a nyugtalanság, voltak vidám perceink, pillanataink. Az ember nem is hinné, hogy milyen jelentőségteljesen sokat tudtak akár apróságok is dobni anya – fia hangulatán. 

De, hogy mire is voltak például remek alkalmak az ehhez hasonlatos tavaszi fáradtságot sugalló napok? Nos, arra lettem figyelmes, hogy Bence ilyen esetekben egy óra alvást produkált, a fél óra helyett, ami elképesztően jót tudott tenni neki és nekem is. Ennek tetejében pedig feldobott annak ténye is, hogy Húsvét közeledtével Zalakarosra készültünk a mi fél éves, amolyan „világjáró” babánkkal… 

Felőlem mehetünk, de azt vágod, hogy átalszom majd az utat, ugye? 

Amellett, hogy igyekeztünk gyakorta sétálni vinni, aktívan vett részt apró-cseprő kiruccanásainkban is. Mint például járt már a Gyömrői, Tatai, Bánki tónál, erdőkben, Arborétumokban kirándult, ezúttal pedig beszippantani készült a Zalakarosi levegőt. Legközelebb innen folytatom egy kis élménybeszámolóval és minden egyéb izgi  babás és izgi nem babás életszituációkkal is.